Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - 150 ÉVES A FŐVÁROSI ÁLLAT ÉS NÖVÉNYKERT – MELLÉKLET - Majkó Zsuzsanna: Népszórakoztatás a millenniumi Állatkertben:…
BUDAPEST 2016 július 27 A látványos show-elemekkel fűszerezett produkciók közül a legnagyobb sikert Carver mesterlövész vendégszereplése aratta 1890-ben, aki 30 indiánnal, 30 cowboyjal és 100 szilaj lóval érkezett Budapestre. Az előadás bravúros lovas számokból, céllövésből, dárdahajításból és utazókocsik kirablásából állt. A századfordulóhoz közeledve a közönség kezdett ráunni az erősen felhígult műfajra. Több impresszáriót ért az a vád, hogy egzotikus csoportja valójában színes maskarába öltöztetett statisztákból áll. A sokadszor a fővárosban időző sziúkat 1895-ben a Budapesti Hírlap már csak cilinderes indiánokként emlegette, akik alig várták, hogy „leöblítsék bőrükről a vörös agyagot, sietvén európai kabátot ölteni, és sört inni valamelyik éjszakai kávéházban.” Az emberbemutatók csillaga a 20. századra leáldozott, majd a műfaj teljesen el is tűnt. Az Állatkert másik jelentős bevételi forrását a mutatványos számok szerződtetése jelentette. A jellemzően külföldi, világjáró művészek produkciói a vásári tradíciókon alapuló ligeti népszórakoztatásnál magasabb színvonalat képviseltek. Nagy tömegeket vonzottak a pirotechnikai bemutatók, melyek közül különösen két tűzmester – a ligeti tűzijáték terén már hírnevet szerzett bécsi Stuwer és Stern – előadásai nyűgöz ték le a nézőket. A kötéljárók nagyszámú seregéből említésre érdemes signorina Spelterini , a „Niagara királynője”, aki 65 láb magasan kifeszített sodronykötélen adott elő spanyol táncot, illetve Menotti Londonból, aki velocipédezett a magasban. Léghajófelszállással többen is próbálkoztak ezekben az években. Közülük kiemelendő az amerikai Miss Laurence , aki Rákos mezeje felett egy ejtőernyővel – ahogy akkoriban mondták esernyővel – léghajójából kiugrott, majd szerencsésen földet ért. Jóval pechesebb volt francia kollégája, Coeurmont , aki egy évvel később, 1891 áprilisában ugyanerre a mutatványra vállalkozott, végül azonban egy jókora ligeti fa tetején kötött ki. A cirkusz világából ismert állatidomár számok is felbukkantak az Állatkert repertoárján. 1888-ban Bease János bicikliző elefántja és majomszínháza szolgáltatta a látnivalót, 1895-ben pedig Miss Senedá ról, „a ragadozók királynőjéről” cikkezett napokig a sajtó, miután egyik fellépésén idomított oroszlánja súlyosan megsebesítette a vállán. A 19. századi népszórakoztatás legvitatottabb műfaja az angolszász világban freak-show-ként ismert produkció, ami lényegében a valamilyen testi fogyatékossággal vagy az átlagostól eltérő adottságokkal rendelkező emberek mutogatását jelenti. Legismertebb hazai képviselője az évekig a Vurstliban szereplő Madárfejű Lajcsika volt. Az Állatkertben ilyen mutatványt 1888-ban láthatott a közönség. Miss Kraó t, a borneói „majomlányt” vagy ahogy mifelénk ismerik, „a szakállas nőt” impresz száriója egy különleges, fán élő, primitív törzs tagjaként reklámozta. A tudomány azonban bebizonyította, hogy csak kórós szőrnövekedéstől szenvedő, amúgy átlagos, intelligens fiatal lány volt. 1892-ben nagy szenzációt keltett a Kolibri-karaván néven beharangozott liliputi társulat. Az apró művészek csinos kis kocsikon hajtattak, zenéltek, és némajátékot adtak elő. Három évvel később egy óriás, a 212 cmes Pysjak magaslott ki a szó legszorosabb értelmében az az évi kínálatból. Az állatkerti látványosságok utolsó nagy éve 1896 volt. Serák, tartva az ezredévi kiállítás teremtette konkurenciától, 3 hónapra leszerződtetett egy látványos, tűzijátékkal, hang- és fényeffektekkel megspékelt miniatűr hadihajó-bemutatót a tóra. Ugyanebben az évben nyitott meg a kertből kihasított területen Ős-Budavára, a modern világvárosi szórakoztató komplexum. A török kori Buda hangulatát imitáló kulisszaváros mindent kínált, amit a 20. század előestéjén a szórakozni vágyó közönség elvárt. Varietészínház, revü, tánclokál, számtalan vendéglő mellett nemzetközi produkciókat is szerződtettek: fakírt, koplalóművészt, illuzionistát, óriást és törpe táncos komikust. A szórakoztató műfajok állatkerti megjelenését a kortárs tudósok és városatyák egy része nem nézte jó szemmel. Az intézmény ellenben mindenképpen profitált a seráki koncepcióból. A bevételek emelkedése révén elkerülték a csődöt, a könnyű műfajok felvállalása pedig megsokszorozta a közönség érdeklődését a kert iránt. ● A puszták fiai, beduin karaván az Állatkertben, 1889 forrás: Vasárnapi Ujság forrás: Szántó András gyűjteménye Ős-Budavár bejárata
