Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - 150 ÉVES A FŐVÁROSI ÁLLAT ÉS NÖVÉNYKERT – MELLÉKLET - Majkó Zsuzsanna: Népszórakoztatás a millenniumi Állatkertben:…
BUDAPEST 2016 július 26 A financiális gondokkal küzdő Állatkert 1873-ban megválasztott igazgatója, Serák Károly nem a kiadások csökkentésével gondolta orvosolni az intézmény előtt tornyosuló gondokat. A mai szóval menedzser szemléletű direktor a bevételnövelés útját választotta: engedett a látogatói igényeknek, és a tudományos ismeretterjesztés mellé bevállalta a kor két népszerű tömegszórakoztató műfaját, a néprajzi bemutatókat és a mutatványos előadásokat is. A néprajzi bemutatók az 1870-es évektől terjedtek el Európában, hozzánk az első ilyen csoport 1878-ban érkezett Núbiából. Az egzotikus tájak fiaiból toborzott karavánok az állatkertekben többnyire egy elkülönített területen, a néprajzi faluban verték fel sátraikat. A publikum megfigyelhette mindennapi tevékenységüket, magukkal hozott haszonállataikat, használati tárgyaikat, egyszóval hagyományos életformájukat. A programot naponta ismétlődő harci vagy folklór-bemutatók tarkították. A csoportok létszáma igen eltérő volt. Az 1882-ben itt járt szamojéd karaván mindössze 5 főt és néhány iramszarvast számlált, 1884-ben a szingalézek már negyvenen voltak, 20 dolgozó elefánttal és zebukkal. A legnépesebb társulat 1896-ban vendégeskedett nálunk, ekkor egy 250 főből álló nyugat-afrikai és egy 50 fős tonkingi falu költözött néhány hétre a millenniumi kiállítás szomszédságába. Rajtuk kívül jártak még az Állatkertben beduinok, szudániak, lappok és kalmükök is. A műfaj elbulvárosodásával a karavánok egyre inkább az utazó cirkuszi társulatokra hasonlítottak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy tagjaik időnként az Állatkert területén 1889-ben megnyílt Wulff-féle cirkuszban is vállaltak vendégfellépést. Míg a már említett szamojédek bemutatója még elsősorban a kortárs hazai finnugrisztika krémjét hozta lázba, az 1892-ben a fővárosba érkező, a „dahomeyi király vérengző hadseregének” 40 amazonból álló truppja főleg a pesti férfiszíveket dobogtatta meg. A sajtóban csak „Dahomey fekete rózsáinak” titulált hölgyek, miután előadtak egy „szerecsen operettet”, az est fénypontjaként megmártóztak az állatkerti nagy tóban. Népszórakoztatás a millenniumi Állatkertben: a szakállas nőtől Ős-Budaváráig Majkó Zsuzsanna Szamojéd falu az Állatkertben, 1882, Vasárnapi Ujság A tonkingi falut reklámozó plakát, 1896 forrás: OSzK Plakát- és Kisnyomtatványtár, Lsz: PKG.1914e/514
