Budapest, 2016. (39. évfolyam)

1. szám, január - Saly Noémi: Tarján Vili babérkoszorúja

BUDAPEST 2016 január 23 A legendás kávéház történetében kiemel­kedő időszak volt az, amikor – 1920 és 1936 között – Tarján Vilmos vezette. A New York a világháborús évek mélyrepülése után megint Budapest első számú látvá­nyossága lett, a város kimagasló szemé­lyiségei látogatták, és szinte kötelezően oda vitték külföldi vendégeiket, köztük világsztárokat is. A vendégkönyvi bejegyzések, rajzok, kot­ták 72 oldalon sorakoznak, 1928 januárjától 1936 augusztusáig. (Két év kihagyás után 1938 júniusától 1941 májusáig még négy oldalon van pár autogram és egy francia nyelvű üdvözlet, amelyek Tarjánék későbbi üzletében, a Lukács fürdő vendéglőjében kerülhettek a könyvbe.) Sajnos egyelőre nem sikerült mindent kisillabizálni, de az eddig azonosított mintegy 160 név is pará­dés virágcsokornak mondható. Megpróbáltam szemezgetni, kideríteni néhány híres vendégről, milyen alkalom­ból jártak Budapesten. Színészek, bárók, vívóbajnokok Az első két aláírás 1928. január 30-án ke­rült a nyitó oldalra: Németh Mária opera ­énekes és Franz Schalk osztrák karmester vacsorázott együtt Tarjánnál. Schalk pár nappal korábban dirigálta az Operaházban a Figaro lakodalmát (sic! ) és a Filharmónia Zenekar Bach–Händel estjét, óriási sikerrel. Régóta ismerték egymást: négy évvel ko­rábban Schalk szerződtette Németh Máriát a bécsi állami operához. Egy hónappal ké­sőbb itt egy láthatólag összetartozó szín­házi kompánia: Péchy Erzsi, Nádor Jenő, Beöthy László színigazgató, Ódry Árpád, Rátkay Márton, Zilahy Lajos és két érde ­kes alak a „felső tízezerből”: Kohner Willy báró és Álgya Sándor altábornagy. Szirmay Albert új operettjének bemutatóját nézték meg a Király Színházban, utána jöttek va­jon, vagy valamelyikük saját előadása után? Színészekből amúgy sose fogyunk ki: ké­sőbb majd jön Márkus Emília – Márkus József főpolgármester húga – a férjével, Párdány Oszkár miniszteri tanácsossal, fi ­vérével, Márkus Jenő színházi titkárral, Uray Tivadarral, Gaál Franciská val és a cechet valószínűleg álló báró Krausz Simon bankárral, aztán Somogyi Nusi és a Góth házaspár, Alpár Gitta, Gombaszögi Frida, Paulay Erzsi, Darvas Lili... 1928. március 28-án a Budapesti Hírlap részletesen beszámol a Magyarországon élő jeles olasz vívó, Italo Santelli szerve ­zésében másnap kezdődő „vívóakadémia” résztvevőinek fogadtatásáról: „A kormány Tarján Vili babérkoszorúja Saly Noémi A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongaz­dálkodási Központ segítségével páratlan kincshez jutott: a New York kávéház egyetlenként megmaradt régi vendégkönyvéhez. Nemcsak a benne sorakozó autogramok önmagukban vett értéke miatt tekinthető kincsnek – egy eredeti Thomas Mann aláírás a piacon két-háromezer dollárt is megér –, hanem mert tudósít a főváros két háború közötti korszakának élénk kulturális, idegenforgalmi életéről, a társaságok összetételéről is. Tarján Vilmos fénykorában, az 1930-as években

Next

/
Thumbnails
Contents