Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - Szántó András: KERTVENDÉGLŐK DÉLBUDÁN - Kutyavilla és Macskacsárda
BUDAPEST 2016 július 15 csak munkásszállásként használtak, majd bezárták és lebontották. Az árvizek – a Duna többi magyarországi partszakaszához hasonlóan – itt is nagy rombolásokat végeztek a különböző időszakokban. Az 1939-es 1030 cm, 1954-es 730 cm, 1956-os 848 cm vízállás felerősítette a hanyatlást, kidőlt fák, elmosott sétány, és egyéb pusztítás jellemezte a vidéket. Az 1965-ös árvíz végleg elmosott mindent, a parcellázás utáni kis telkeket később a 6-os út építése sodorta el. Pedig a partot akkor nemrég megerősítették, bővítették (még a Nemzeti Színház bontási törmelékét is itt használták fel). Megszűnt a Kutyavilla és a korábban itt működött (a Római parthoz hasonló) strand is. Budafokon jelentős volt a hajóforgalom, pl. 1846-ban Buda és Érd között már hat pár hajójárat közlekedett, itt is megállva; emellett kirándulóhajók is nagy számban érkeztek. A helytörténészek munkája nyomán tudjuk azt is, hogy milyen nagy volt korábban a környéken a hajómalmok szerepe a helyi gazdálkodásban. Sok budafoki családnak is megélhetést adtak, céhszervezetük sokáig őrizte a hagyományokat. Általában kéttestű hajók voltak, középen a lapátokkal, különböző típusú malmokkal (hengermalom, kőmalom, malomkövek között őrölve a gabonát). A hajómalmokat nem az árvíz, hanem a gőzmalmok, a hengermalmok megjelenése, kiépülése sodorta el. És a gőzhajózás megindulása is alaposan átformálta a hajómalmok használatának gyakorlatát. Erről már 1869-ben írt a Vasárnapi Ujság 49. száma „Boldog rendetlenség” címmel: „Akkor még boldog rendetlenség volt Magyarországon; mindenki azon a téren, amelyet elfoglalt, úgy rendezkedett, amint neki tetszett, s ha egy-egy pontra nem jól ereszkedett a víz, kerestek más helyet, s ahol nagyobb volt a vízár lódulata, ott verték le a nagy fenyőt, melyet malomkarónak hívnak, s melyhez a malom van láncolva. A gőzhajózás elterjedése után viszont így keseregtek a letűnt időn: „...ma már nem olyan független ember a vízimolnár, mint régen. A folyamok szabályozása, a gőzhajók járása és sok más tekintet miatt, hivatalos mérnökök jelölik ki malmaik számára a helyet, s minthogy az országos közlekedés előbb való dolog egy-egy város, vagy falu malmainál, természetesen a legjobb víz a hajók útjába esik, s nekik attól jó, minél távolabb lenni. Haragszanak is a vízi molnárok a gőzösökre, s amennyire tőlük telik, mindenféleképpen bosszantják a hajók tisztjeit, ha egyébbel nem lehet, taglejtésekkel és kiabálásokkal ingerlik őket.” A hajómalmok emléke máig fennmaradt Budafokon, hiszen 2012-ben felélesztették a Hajómolnárok Ünnepét. A vendéglátás sokkal korábban is kapcsolódott a vízimolnárokhoz. Budafokon az 1860–70-es évektől nyíltak vendéglők. Ezek többnyire apáról fiúra szálltak, így vitték tovább a családi nevet. (Legtöbbjük 1950-ig működött, amikor az államosítás nyomán sok minden megváltozott, néhány vendéglátó intézmény kocsmává süllyedt, majd meg is szűnt.) Az első civil szervezetek is ilyen vendéglőkben alakultak, és tulajdonosaik a helyi céhek összejöveteleinek is helyet biztosítottak. Karlbauer Sebők vendéglőjé ben például a vízimolnárok gyűltek össze minden héten szerda délutánonként. (A vendéglős családja Pécsről származott, a fiú, Karlbauer Jakab , aki 1931-ben a Kossuth u. 55. alatt lakott, fuvaros mesterséget választott, és 1945 után Kárpátira magyarosíttatta a nevét.) KUTYAVILLA, MACSKACSÁRDA A leghíresebb, és egyben leghosszabb ideig működő intézmény a Kutyavilla Halászcsárda volt. A „híresség” azt jelenti, hogy a váltakozó vendéglősök és főztjük nagyon sok embert csábítottak ki a fővárosból. Sőt a vendégek között igazi hercegek és más főurak is előfordultak. A csárda elnevezésén sokan és sokat töprengtek, de szerintem legjobban Bevilaqua-Borsody Béla értelmezte „Magyar történelem anekdotákban (Bp., 1943.)” c. könyvében, az „Egyszer volt Budán kutyavásár” eredete kapcsán. „Ennek hátsóterében bizonyára a Nagytétény melletti budai királyi falka, Ebesvára emléke rejtezkedik. A romjaiban máig álló Várat a környék Kutyavár néven nevezi, ott van ez Érd és Nagytétény határában az erdőszélen. A középkori oklevelekben, mint Ebesvára szerepel. A középkori magvar királyi udvart vadászebekkel számos királyi kutyás-falu (Villa Caniferorum Regalium) látta el. Ilyen volt a szepesi Kutyafalva (utóbb Hundorf és Flunnsdorf: Hunsdorffer-Hunfalvy Pál és István névadója), a marosszéki Kutyfalva, a küküllői Ebesfalva, az alföldi Kübekháza, ami az Rehák Ferenc Sörcsarnok vendéglője és Sörfőzdéje (képeslap, 1905) Karlbauer Sebők vendéglője (képeslap, 1908 körül)
