Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - Szántó András: KERTVENDÉGLŐK DÉLBUDÁN - Kutyavilla és Macskacsárda
BUDAPEST 2016 július 16 eb török Kopek nevének őrzője, meg a többi. Feltehető, hogy a Jagellók – II.Ulászló vagy II. Lajos – idején, vagy 1526 és 1541 között az elárvult Ebesfalva kutyáit Budán kótyavetyélték el és ennek az emlékéből lett a szólás, mely régebbi, mint a szóbanlevő szómagyarázat. Kedves furcsaság, hogy Budafokon egy ismert nyári korcsmának máig Kutyavilla, a konkurensének Macskavilla, illetőleg Kutyacsárda és Macskacsárda az újkori cégérneve. így fonódik össze a magyar művelődéstörténet, a szállóige, a költői adoma és az élő cégérnév kuriozitása.” A leginkább maradandó emlék Krúdy Gyula nevéhez kapcsolódik, aki több re gényében és novellájában is írt a budafoki vendéglőről, és én nem is értem, hogyan lehetett elég az élete az összes pesti kávéház és kocsma, budai hegyvidéki kertvendéglő, óbudai vendéglők és még az ország egyéb részein lévő restik végigjárására, sőt végig-lakomázására! Hisz nekem még a leírások elolvasására is évekre volt-van szükségem! A Kutyavilla Krúdy egyik kedvenc kirándulási célpontja lehetett, mert sok művében szerepel (Rezeda Kázmér szép élete; Szindbád; Bródy Sándor vagy a Nap Lovagja stb.) Bródy kiemelt szerepet kapott Krúdy vele való kapcsolatában, hiszen éppen a Kutyavillában ismerkedtek meg – erről így írt a Mester: „Húszéves voltam, amikor megismerkedtem vele. Pesten volt, jobban mondva Budán, sőt Budafokon, a Kutyavillában. Nagyon elhagyatott csárda volt akkoriban még a Kutyavilla s én valószínűleg szerelmi bánatomban vetődtem egy nyári délután egyedül oda. Akkoriban örököltem apámtól, gavallérjelölt voltam (ahogyan más ügyvédjelölt) és írni is akkortájt kezdtem komolyabban. A csárdában Bródy Sándor mulatott Fenyő Sándor, a Magyar Hírlap akkori felelős szerkesztője társaságában, két szép és fiatal színinövendékkel. Ezt a két szemrevaló leányt Sándor úszni tanította. Estefelé volt, bementek a vízbe. Én is. Nagyon összebarátkoztunk és hajnalban már együtt jöttünk Pestre fiákerón. Négyen a hátsó ülésen és Fenyő Sándor a bakon.” A Bródy-történetekben azután csodálatos hangulatképeket fest Bródy halászléfőzéseiről és közben persze az írói nagyságoktól félájult karriervadász színésznőcskékkel való flörtölésekről. Úgy gondolom, hogy minden további mesénél sokkal többet mondanak a helyről a bemutatott képek, melyekhez olvassa el, kedves olvasó Krúdy írását Bródy Sándorról. A MACSKACSÁRDA A BUDAFOKI DUNA PARTON A Macskacsárda már nem volt olyan híres hely, mint a Kutyavilla, de sok évtizeden át, vonzotta a gasztro-kirándulókat. A gőzhajók kikötője alatt, a korábbi Gschwindt gyár, (Élesztő és Szeszgyár – BUSZESZ) mögött működött az 1960-as évek végéig a szépen kiépített Duna parton a híres vendéglő, parti terasszal. Eredeti építője és gazdája a Schindele család, majd Dörflinger Sándoré (1864–?) volt, aki három évtizeden át vezette. 1928-ban Schindele-féle Macska csárdaként említi minden forrás. A tulajdonos család rendszerint bérbe adta, így a vendéglősök gyakran váltották egymást. Schindele József 1919-ben itt Budafokon, a Sörház utcában működött mint borkereskedő, nagykereskedő. (A Sörház utca szikla-raktárakba torkolló raktárházaiban ma is több borkereskedő cég működik, a 90-es években többször vettem ott nagyon jó borokat – nagyon jó áron.) Az 1931-ben kiadott címtár szerint özv. Seidl Istvánné a tulajdonos, aki Seidl Jánossal vezette az éttermet. 1933-tól már Schmidek József tulajdonát képezi az épü let, melynek bérlője Bleicher Antal (1878–?) volt. A Macskacsárdát 1941-ben megvásárolta Czagler Ferenc vendéglős mester, aki nagy szakértelemmel híressé tette kifogástalan konyhájával és a hangulatos környezettel. Budapestről konflissal, személyautóval vagy a Gellért-hegytől induló villamossal és a HÉV-vel jöttek a vendégek. A hajóval Budafokra érkező és délután visszautazó kofák, hajósok is törzsvendégek voltak. A hely specialitása a dunai halászlé volt gyufatésztával. A vendéglő és parti kerthelyiség épületét az 1960-évek közepén a BUSZESZ hőellátó erőművének, illetve az ipari víznyerő kutaknak az építése miatt egy kiemelt állami beruházásban ledózerolták. ● A Kutyavilla bejárata az út felől (képeslap, 1910-es évek) A Macskacsárda (képeslap, 1920-as évek) Illusztrációk a szerző gyűjteményéből
