Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - Szántó András: KERTVENDÉGLŐK DÉLBUDÁN - Kutyavilla és Macskacsárda
BUDAPEST 2016 július 14 Budafoki kertvendéglők Budafok nagyon fontos és érdekes része fővárosunknak, sokan és sokszor foglalkoztak történetével. A sommás, de minden fontos jellemzőt kiemelő ismertetést most Borovszky Samu hatalmas művének (Ma gyarország vármegyéi) 1910-ben megjelent Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye c. kötetéből vettem át, aki a következőket írta: „Budafok nagyközség a főváros közelében, mely az utolsó két évtized alatt itt keletkezett nagy ipartelepek következtében fejlődött oly naggyá, hogy házainak száma ma már az 1400-at és lakosainak száma a tízezret eléri. A lakosok nagyobbára magyarok és r. kath. vallásúak, de sok közöttük a németajkú is és a katholikusok mellett minden vallásfelekezet képviselve van itt. Van postája, távírója, távbeszélője, vasúti és hajóállomása. Azonkívül a községen megy át a budapest-budafok-tétényi kétvágányú helyiérdekű villamos vasút. Eredetileg önálló puszta volt, melyet 1714-ben Savoyai Eugén herceg nyert adományul, aki itt egy földszintes kastélyt és majort építtetett, mely a promontori uradalom székhelye lett. Az uradalmi épületeken kívül már a XVIII. század elején több budai, pesti és csepeli polgárnak szőleje volt itt, de még 1737-ben is Csepelhez tartozó pusztaként szerepel. Önálló községgé 1737–1739 között alakult. ...A Savoyai Jenő herceg által épített kastélyt Törley József vette meg; ugyanő egy várszerű nagyszabású kastélyt is építtetett itt, mely jelenleg örököseinek a tulajdona. Hozzátartozik Kutyavilla és Macskacsárda, mindkettő látogatott kirándulóhely....Az itteni m. kir. pincemesteri tanfolyam a legnagyobbak és legkiválóbbak közzé tartozik a kontinensen. Épületei, az egész telep és berendezése is mintaszerű. Érdekesek itt a dolomitba vájt hatalmas nagyszámú pincék és a még elég sűrűn található barlanglakások.” A leírásban részletesen felsorolták a nagy (boros, pezsgős, szeszgyártó) ipartelepeket is, melyekhez a 30-as évektől – de főként 1950 után – egyéb vegyipari üzemek társultak (sajnos?!). A grafikus illusztrációban látható, hogy már az 1870-es években messze földön híressé vált Promontor bortermelése és a pincebirodalom, hiszen egy lipcsei német újságban szenzációként és kirándulási célpontként ismertették a vidéket. A Duna főváros alatti szakasza egyébként elég sokáig kihasználatlan volt, az árvizek a legutóbbi időkig rendszeresen sok kárt tettek az építményekben. Ennek ellenére a víz közelsége megteremtette a sajátos iparágakat. A vasút telepítése előtt még a budafoki szőlők is lehúzódtak a vízpartig. 1716-ban egy budai sörfőző is engedélyt kapott, és ide települt Promontoron a révátkelő mellé. Az első Kutyavilla halászcsárda is ekkor nyílt meg az egyre több látogató szórakoztatására. A serfőzde az 1700-as évek végén megszűnt, a Kutyavillát azonban háromszor építették fel, mivel az árvíz rendszeresen elvitte az épületet. Az utolsó az 1900-as évek elején a mai Városháza magasságában volt, 1965-ben bontották le, miután a 848 cm magas vízállásnál kb. egy méter magasan állt a víz az épületben. A kialakuló Duna-parti életet nagyban befolyásolta a vasutak kiépítése. 1861-ben a fehérvári, 1882-ben pedig a pécsi vonal készült el, melyek gátat, árvízvédelmet is jelentettek. Akkoriban nyolc átjáró volt a vasúton a szekereknek. 1893-ban megalakult a budafoki Szépítő Egylet, elindult a fásítás, platánsort telepítettek, sétány alakult ki a parton, rendezett járdával, szegélyekkel, padokkal, s mindezt rendszeresen karbantartották. Ez a mai SZTK és a Tóth József utca vonala között helyezkedett el. Itt volt a harmadjára felépített Kutyavilla, a Városház tér alatt mintegy 50 méterrel, a Macskacsárda pedig a jelenlegi kikötőtől délre. Az első Macskacsárdát 1858-ban (a Kutyavillától kb. 150 méterrel délebbre) a Dörflinger család nyitotta. 1966-ban már Kutyavilla és Macskacsárda Szántó András Korábban elkezdett szemlénket folytatjuk a dél-budai kertvendéglők bemutatásával. Budafok különleges adottságait – a Duna-partot, a szőlő, a bor és a pezsgő egyik hazai bölcsőjét – természetesen a kirándulók is hamar felfedezték. A belvárosból özönlő érdeklődők száz évvel ezelőtt hatalmas vendéglői teraszokat töltöttek meg, különösen a remek halászlé és egyéb halételek miatt. KERTVENDÉGLŐK DÉLBUDÁN Promontor – a földalatti német borászfalu Magyarországon (Das unterirdische deutsche Winzerdorf Promontor in Ungarn). Fametszet, 1871. Megjelent: a Gartenlaube (Lipcse, 1871) c. családi hetilapban
