Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - Csontó Sándor: TERESEDÉS - És nemzetközivé lett…
BUDAPEST 2016 július 12 Galántai nagyapával – csonkolt lábai kö zött ülve – sokszor lapoztuk a század eleji szépen illusztrált, nagy albumokat. Shakespeare, Pesti Napló, Csoda album, A magyar képírás úttörői, Rákóczi-album. Mindent tőle tanultam kisgyermekként a művészet szeretetéről – később Horányi Ildikó tól –, a látás mikéntjéről. Pár mozdulattal felskiccelt egy erdőt, templomot, alakokat, s máris megelevenedtek az általa mesélt történetek. Olyan emberség sugárzott az arcáról, mint Mányoky Ádám híres feje delemportréjáról. Élt-halt a festészetért és művelte is. Évekig dolgoztunk ezen a terepen, minden szegletét ismertük, most csak bámulunk, mint borjú az új kapura: a 120 éves, csodálatos csarnoképület látványát a 4-es metró felmeredő csupasz beton szerkezete bosszantóan elrondította. Megszűnt a térlátásunk. Az előtte heverő kőtenger okádja a meleget nyáridőben. Haszontalan placc. A 150 éve még Borjú térnek nevezett arányos teret eklektikus és szerethető pesti bérházak ölelik körül. Kövezzük le gyorsan – gondolta az önkormányzat –, és azután szögezzük le, hogy jobban néz ki, mint annak előtte. Hát, volt honnan fejlődni! Mert van úgy, hogy egy település bizonyos részeit, negyedeit – lakosai, vezetése és mások – évtizedekig hagynak leromolni. Mint az elvakart himlők, fekélyek az ember testén, ott csúfoskodnak hosszú időkre. Ha rásütődik a bélyeg és beindul az erodálódás, onnantól nincs megállás, csak teljes kezelés vagy a bontás segít. Ne szépítsük, a kurváké, a testük egyes részeit pénzért árulóké lett a tér. Meg a fonnyadt bájakat kajtató hímeké. No, meg a honi néphagyománnyá rögzült köztéri ivászat területi bajnokaié. Kocsis Irmák, magukat kellető, mellőzött háziasszonyok, TERESEDÉS És nemzetközivé lett... Csontó Sándor Nem tudunk elszakadni a nyóckertől. Mert még mindig az egyik legizgalmasabb, legőszintébb arca a fővárosnak. Festő vásznára ugyan nem kívánkozna, de látványa beleég a retinába, hát még a fényképezőgép lencséjébe. Egy tál csülkös lencséért nem adnánk, ha a Rákóczi téren lakhatnánk. Persze csak pár hónapig.
