Budapest, 2016. (39. évfolyam)
6. szám, június - Gál Vilmos - Ihász István: Rejtélyes képek világa
BUDAPEST 2016 június 22 Később az itthoni műhelyek titkos bugyraiban újra meg újra átélt felemelő napok-hetek megvajúdott emlék-képei, egyben a – mélyen a pártállami hivatalosságok által tűrt–tiltott kategóriák alatti –, ellenállás „hírvivő” műalkotásai öncenzúrára, rejtőzködésre ítéltettek; a kevésbé direkt ábrázolásúak esetleg átköltött címmel itt-ott felbukkantak egy-egy tárlaton – csak a beavatottak szűk csoportja számára értelmezhető valódi üzenet-értékkel. „Az ellenforradalom rémtettei” 1956 októberét ultrabalos egyoldalúsággal és kizárólagossággal „ellenforradalomként” megbélyegző kádári évtizedek – a szovjet szuronyok árnyékában magabiztossá váló és egyre vidámkodóbbnak beállított – felszínén csupán a megrendelt vagy rendszerhűen acsarkodó alkotások sekélyessége dominált, kizárólag az „ellenforradalom rémtetteit” taglaló kiállítások, filmek, kiadványok segítségével mosták át az agyakat a rezsim hivatalos és kizárólagosságra törekvő ideológiájának propagátorai. Az éberen őrzött keleti blokk monolit tömbjét ismereteink szerint csupán a lengyel képzőművészek törték meg: Jer zy Hofman grafikáján a budapesti romos utca fölött lebegő harang nyelve egy fejjel lefelé felakasztott férfitest; Franciszek Starowieyski levágott fejű Szentlélek-ga lambja a forradalom megcsonkítását, szélesebb értelemben az Isten és Ember közötti Szeretetkapocs elvesztését könnyezi meg... A külföld 56-hoz fűződő viszonya a politikai törésvonalakat is át–átszabta, ameny nyiben sok nyugati szovjetbarát baloldali gondolkodó meghasonulva elfordult az antikapitalista bolsevik kísérlet addigi felhőtlen támogatásától. A legpregnánsabban Albert Camus fogalmazott A magyarok vére című, a magyarok szabadságharcát cserbenhagyó „szabad világ” lelkiismeretét ostorozó írásában. Hatágú csillag formálta emberfej-illusztrációjával Jean Cocteau szinte a Tejútba emeli Csaba királyfi népét, Marc Chagall modern magyar Ma donnája egy fenyegető csőrös állattól védi gyermekét s a Jövőt. Az Oskar Kokoschka litografálta betlehemi gyermekgyilkosság-parafrázison az elesett Jézus-gyermek mögött egy fenyegetően közelítő tank és pusztítása sejlik. Ugyanakkor a szenzációra éhes nyugati újságokban közölt helyszíni fényképfelvételek önkéntelenül is kiszolgáltatták az utca emberét a kommunista „igazságszolgáltatás” osztályharcos bosz szúhadjáratának. Mementó – 1956/301 Pályázat az 1956-os forradalom mártírjainak emlékművére, 1989 Miután készülő kiállításunk képzőművészeti anyagának egy része nem közvetlenül az 1956-os forradalom idején keletkezett, hanem későbbi reflexiók, a tárlat időben eljut egészen a rendszerváltásig, sőt, néhány plakát erejéig a 2006-os, az 50. évfordulóra készült alkotásokig is. Mindazonáltal úgy véljük, 1956 megelevenítésében mind történeti, mind képzőművészeti szempontból az egyik legjelentősebb és legizgalmasabb epizód az 1989-es emlékmű-pályázat, amelynek elsődleges célja egy maradandó, a megemlékezéshez méltó emlékmű létrehozása volt a 301-es parcellában. A Történelmi Igazságtétel Bizottság által meghirdetett pályázaton 95 alkotás indult, közöttük számos külföldi terv. A munkákat a Budapest Galériában lehetett megcsodálni. Hatalmas érdeklődés közepette zajlott le az esemény, amelyen végül Jovánovics György ragyogó munkája végzett az első helyen. A második helyen Deim Pál–Pirk Ambrus , illetve Lugossy Mária emlékmű-terve osztozott. A megjelent kritikák még számos más művet is kiemeltek, s közülük több köztéri emlékműként meg is valósult. Az alkotások közül ugyan néhány közgyűjteményekbe került, ám a legtöbb ma is alkotóiknál pihen, néhány pedig teljesen elveszett, már a művészek vagy örököseik sem tudnak sorsukról. Csupán egy fekete-fehér képeket közlő katalógus, archív fényképek és híradórészletek, no és a kritikák őrzik ennek a jelentős képzőművészeti pályázatnak az emlékét. Mi ennek a rendhagyó kiállításnak az előkészítése közben a nyomába eredtünk ezeknek az alkotásoknak, és reményeink szerint néhányat (jelen állás szerint hatot) a látogatók újra megcsodálhatnak. Deim Pál: Golgota, 1989., Szitanyomat
