Budapest, 2016. (39. évfolyam)
6. szám, június - Gál Vilmos - Ihász István: Rejtélyes képek világa
BUDAPEST 2016 június 23 A szétszóródott, majd országonként diaszpórákban összeverődött, magát újjászervező magyarság kebelén belül ápolt, fájdalmas daccal ünnepelt emlék megidézése legalábbis béklyótlanul, őszintén, s nem utolsó sorban patetikus, heroikus köntösben jelent meg, így válhatott igazán a 20. századi rodostóiak lélekbiztató közkincsévé... Közülük a legemelkedettebb archetípus a nemzeti zászlóval letakart elesett férfi vagy nő alakjával ábrázolt levert-legyőzött Magyarország-Hungária képi metaforája. Egy különleges galéria Mindez a kádári megtorlás enteriőrjeivel eggyé komponált totális installációban látható, ahol a képzőművészeti anyag mint „kiállítás a kiállításban” kifordítva jelenik meg: a teremfalakon körben, galéria-szerűen végigvonuló „rejtett” tárlat elé komponált „takaró” az eltagadás-felejttetés térbeli megnyilvánulása, amit a Kádár-rendszer a levert forradalomról állított és magáról felmutatott. Fejünk feletti mementóként – az egymásból nyíló terekben: A Tisztító Vihar, A Szabadságharc, A Megtorlás, Az Árulás termeiben– szétterül–összehúzódik–kifeszül a címerétől megszabadítottan legendássá vált 56-os lyukas zászló. Évtizedekig sötét homály fedte a kommunista rendszer által kivégzettek, megalázó módon elföldeltek maradványait a Rákoskeresztúri köztemető legtávolabbi elhanyagolt sarkában. 1986-ban ellenzéki körök a parcella megtisztításával, az Inconnu csoport 301 kopjafa felállításával próbálkoztak, de civil ruhás rendőrök akkor még elzavarhatták őket. 56 nyílt átértékelése a lengyel és a magyar szamizdat hatására kezdte foglalkoztatni a társadalmat, 1988-ban megalakult a Történelmi Igazságtétel Bizottsága is, mire a központi hatalom kénytelen volt meghátrálni; a gátak átszakadtak, az állampárt reformszárnya pedig az újratemetés terve mellé állt. Kiállításunkban a szocialista „vidám barakkot” őrző, diszkrét búvópatakként végigfutó szögesdrót a rendszerváltás közelében fogy el. A Feltámadás termében sorjázó 56-os emlékképeink már a korábbi tiltó-zavaró körülményeiktől megszabadulva – ’56 hivatalos történelmi átértékelése, az addig őrzött-tiltott 301-es parcellában elföldelt mártírok maradványainak megrendítő exhumálása, a Nemzeti Sírkert emlékműpályázatának kiírása következtében – maguk is „láthatóvá” válnak a magára talált társadalom által felszabadító pillanatként megélt, lélekemelő 1989. június 16-i újratemetés megidézett kiállítási körülményei közt. Tárlatunk appendixeként felvillantjuk az 50. évfordulóra lengyel és magyar plakátművészek összefogásából született 2006. évi grafikai tisztelgés csokrának legszebb alkotásait. ● Képzőművészet és fotográfia A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára mintegy 4700 fényképfelvételt őriz az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiból. A döntő többségében privát fényképezők által készített felvételek mellett számos hivatásos magyarországi és külföldi fotóriporter fényképe is megtalálható gyűjteményünkben. A kiállításba kerülő képzőművészeti alkotások mondhatni tálcán kínálták a lehetőséget, hogy néhány képpár segítségével ráirányítsuk a figyelmet arra, hogy egy-egy esemény, szimbólum, az emberéletben és az épített környezetben okozott sokkoló pusztítás hasonló vagy szinte azonos módon jelenik meg egy rajzon, festményen és egy fotográfián. Az ugyanazt a témát megörökítő képzőművész és fotográfus alkotók egyetlen képpár kivételével nem ugyanazok a személyek – ez a tény meggyőző bizonyítéka annak, hogy a rendkívüli napok emlékét megörökíteni akaró szemtanúk bizonyos motívumokat, jeleneteket egymástól függetlenül is fontosnak láttak. Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei ihlette képzőművészeti alkotásokhoz hasonlóan a megtorlás éveiben nagyon sok fénykép sorsa is a rejtegetés vagy az „emigráció” lett. A fotók így nemcsak a forradalom nélkülözhetetlen forrásai, hanem további sorsukkal a Kádár-korszak viszonyait is tükrözik. Bognár Katalin Marosán Gyula: Az első zsákmányolt orosz tank, 1957., Tus Tüntetők egy átállt harckocsi tetején a Bajcsy-Zsilinszky úton. Budapest, 1956. október 25. Dr. Butor Ferenc felvétele Szalay Lajos: Tank, 1956., Tus
