Budapest, 2016. (39. évfolyam)
6. szám, június - Bajkó Ferenc: NEKÜNK HARANGOZTAK - Némaságra ítélve
BUDAPEST 2016 június 13 MAURITIUS STENT PRO NOBIS, míg a vállán két nuta között: GOSS MICH ANTONI ZECHENTER IN OFEN ANNO 1735. Ahhoz, hogy a történetét megértsük, az épület históriájával kell megismerkednünk. Széchényi György esztergomi érsek 1692-ben született végrendeletében alapítványt hozott létre a hadirokkantak (invalidusok) számára Pesten felállítandó kórház céljából. Az érsek nem érhette meg az alapkőletételt sem, de meghagyásai között szerepelt egy, a ház részeként felépítendő Szent György kápolna létesítése. Az alapkövet 1716-ban helyezték el, a Városház utcai szárny befejezésére 1747-ben került sor. 1727-ben kapta megbízását Anton Erhard Martinelli építőmester, aki a hom lokzatok rendszerét úgy képezte ki, hogy a főhomlokzat középső részén a kápolna kapjon helyet. A Szent György kápolna berendezésének elkészítésére 1735-ben került sor. Ekkor készültek el Johann Thenny bécsi szobrászművész alkotása nyomán a főoltár szobrai: Szent György, Szent Mór, Szent Sebestyén és Szent Flórián. Közülük az első kettő a harangon is megjelenik. A kápolna felszentelése 1735. október 23-án történt meg. A 9, 5 és 3 mázsás toronylakók nem sokáig hívhattak misére, mivel II. József 1783-ban úgy rendelkezett, hogy az invalidusokat máshol helyezzék el, a házat pedig kaszárnyaként hasznosítsák. Az ezzel járó építési munkákkal Franz Anton Hille brandt osztrák építészt bízta meg. Az át alakítás legnagyobb áldozata a kápolna volt. 1784. július 27-én megszűnt templom lenni, díszeitől megfosztották, berendezése értékesítés útján máshova került. Terét a császár utasítása szerint három szintre osztották, katonai ispotály létesült a helyén. A Károly-kaszárnya néven ismert, folyamatosan bővülő épület 1894-ben lett a budapesti városi közigazgatás épülete, ugyanis a Hild József tervezte, régi, tornyos Városháza egyrészt szűknek bizonyult, másrészt a városrendezésnek is útjában állt. A Károly-kaszárnya Hegedűs Ármin tervei szerint épült át Városházává. A II. József-féle kápolna-felszámolás nem vonatkozott a toronyra és annak „lakóira”. Miután hivatal lett, harangjai a régi városházi funkciókat vették át: veszedelmek és ünnepek alkalmával szólaltatták meg őket, továbbá időjelző funkciót kaptak. Később kizárólag az órákat kongatták, ez a használat ma is jól látható a megmaradt remeken, hiszen a lengési irányba is időjelző kongató kalapácsokat szereltek, nyelvét kiszerelték, így ma hagyományos, lengő harangozás nem végezhető rajta. A harang két társának pusztulása az első világháborúban következett be, hadi nyersanyagnak használták fel bronzukat. A rekviráló bizottság minden toronyban csak egyet hagyott meg, ezért tudott megmenekülni az ötmázsás középső. Mivel Magyarországon rendkívül kevés régi harang maradt, az 1800 előtt készült harangokat a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal – amikor még megvolt – védetté nyilvánította. Itt, a Városháza tornyában mintha megállt volna az idő, a barokk kori óraszerkezet és harang felfüggesztésével együtt csodával határos módon megmenekült a világháborúk és a félreértelmezett motorizáció értékpusztításától. Jó lenne, ha megőrizhetnénk most már az emberi mértékkel számított örökkévalóságig. ● Az eredeti fa jármon és harangszéken Díszítése