Budapest, 2016. (39. évfolyam)
6. szám, június - Csontó Sándor: TERESEDÉS - Minőségi terepen
BUDAPEST 2016 június 14 De nem férhettek el. Egymástól nem. Sőt szűkös lett már a Kárpát-medence is, kifakultak a színei, összement az (agy)mosásban, befülledt a levegője, s Árpád vérei elkezdtek kirajzani a világ minden tájára. Ideiglenesen állomásoztak, új hazát kerestek vagy csak friss legelőt a lovaiknak, jobb nyerget az ülepük alá. Nem mintha a földből nem lett volna elég. Jutna abból mindenkinek elegendő, mégha egyesek túl sokat is markolnak. Ám minduntalan felugrik a tábla: Hozzáférés megtagadva! Vagy. Tilos az átjárás! Nagymama nekem a Micimackót olvasta Milné től, magának pedig Az ajtót a Magdá tól, emlékszem, mert mindkettőt közvetlenül az oroszlánpatás állólámpán tartotta. Ez is akkor jutott az eszembe, amikor felbuszoztam Pasarétre és megláttam a Jávor-villát még az utca elején. Mert a nagyinak a Pali volt a kedvence, naná! Amikor 1941-ben felkerült Pestre cselédlánynak az ezredesékhez, nagyot fordult vele a világ alig egy esztendő alatt. A véletlen hozta a fővárosba 17 évesen, egy lebetegedett falubelijét jött helyettesíteni a Budafoki út 12. szám alatti kifőzdébe. Odalent Soltvadkerten öten szorongtak a földes padlójú, egyszobás házban. Egyszer elmesélte, hogy tizenegy órát várt, leselkedett a kertkapunál, csakhogy élőben láthassa a színészkirályt, de a művész úr nem jött. Talán a Ditró utca kereszteződésében épült Star filmgyárban forgatott akkor éppen, ahol az 1990-es évek elejéig a Mafilm szinkronstúdiói voltak. Amikor a kispesti piacon ellopták a pénztárcáját vagy tízezer forinttal a hatvanezres nyugdíjából, csak a pici, alumínium, szerencsét hozó Szent Antal szobrocskát sajnálta, amit negyven évig TERESEDÉS Minőségi terepen Csontó Sándor Szinte beleszülettem az alföldi tájba, de amióta megláttam Pasarétet, csak a Budai-hegyekre esküszöm. Nem is csoda, hiszen ez a vidék a mesék földje, ki ne szeretne itt élni? Tündér-hegy, Hűvösvölgy, Rézmál, Törökvész, Hidegkút, Kútvölgy, Kurucles, Csatárka, Máriaremete, Ördögárok, Gugger-hegy, Zöldmál, Szépilona és akárhány név a naptárba, mind boldogan éltek volna itt a magyarok, ha elfértek volna.
