Budapest, 2016. (39. évfolyam)

1. szám, január - Simplicissimus Budapestje

Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Ki(k)nek jut a Simplicissimus hőse díj hetedik alkalommal? Most hetedszer osztjuk ki a díjat – ki ne emlékezne a szabályokra... Igen, olyan személy kaphatja, aki nem hivatássze­rűen dolgozik a városért. Nem alkalma­zottja a városnak, nem politikus, azaz semmilyen értelemben nem kap (vagy kapott) fizetést azért a munkáért, ami­ért kitüntetjük. Ezen kívül három dolognak kell hogy megfeleljen a személy vagy a maximum két személyből álló „kollektíva.” 1.) Nem kaphat díjat az adományozó Nagy Budapest Törzsasztal seme­lyik beltagja sem, lett légyen bármi­lyen érdemes is arra. 2.) Bár tiszteljük a nagy ellenkezőket, akik szívósan megakadályoznak bizo­nyos dolgokat, ez a díj az „igen-mon­dóknak” jár, akik fenntartható mó­don létrehoznak valamit. 3.) Végezetül ezt a civil díjat Simplicis­simus olyan személyeknek szánja, akik az őket érdemessé tevő munkába nem pusztulnak bele, hanem ellen­kezőleg, megtalálják benne a számí­tásukat, sőt polgári jólétre jutnak, ha nem is feltétlenül gazdagodnak meg. Simplicissimus a díjazott személyét nem maga választja ki, hanem arra a két barátjára bízta a dolgot, akik 2002 áprilisában a Törzsasztalt meg­alapították. Hogy mit kapnak a díjazottak? Hát egy szép, keretezett oklevelet, amelyet a Törzs asztal valamelyik összejövetelén adnak át, mozsárdurrogás nélkül, de „hangos népörömkiáltozás” közepette. (Ellentétben a Szabadság tér szélén lévő sétatér átadásával 1846-ban, amikor a Jelenkor című lap beszámolója szerint mindkettő felhangzott...) Ezen kívül a két zsürör a díjazotta(ka)t vendégül látja egy olyan budapesti étteremben, amely a vacsora idején még két évnél kevesebb ideje működik... Az eddigi díjazottak, mint jól tetszenek emlékezni, T. Nagy Tamás , sajt- és élet ­örömkereskedő, kávéházas (2010), Tamási Miklós és Szepessy Ákos , a fortepan.hu lét ­rehozói (2011), Faragó István és László Zsu ­zsa, az Anno könyvsorozat fáradhatatlan gazdái (2012), Wirtz Albrecht és Ágnes , a Villa Bagatelle urai, dr. Del Medico Imre, a valaha élt legnagyobb sajtólevelező (2013), Pál Tamás , a kozterkep.hu (le ­ánykori nevén szoborlap.hu) fejlesztő­je és fenntartója voltak (2014). Simplicissimus hősei 2015-ben: Magyarósi Csaba és Szűcs Ádám A győri származású bloggerpáros nem elsősorban hamar népszerűvé vált „po­zitivista” blogja miatt kapja az elisme­rést. Ez a kifejezés a könyvbemutatóju­kon hangzott el a Brody Studios-ban. Az „Egy nap a városban” blog „Rólunk” be­jegyzésében ezt írják magukról: „Ez azért minket is meglepett. 2010-ben kezdtük el írni a blogot, azért, hogy felhív­juk a figyelmet Budapest szerethető arcára. Évek óta újságíróként dolgoztunk, de ne­künk is csak néhány hónap után esett le, hogy forradalmi oldalt hoztunk létre: olyat, ami nem elrontja, hanem feldobja a hétköz­napokat. Ami nem az utálható dolgokról szól, hanem azokról, amikért rajongani le­het. Ami megpróbálja elmesélni a budapes­tieknek, hogy Budapest miért szerethető. Az első két évben több mint hétmillió kat­tintás volt az Egy nap a városban blogon, a facebookos csoportunk húszezer fősre nőtt, és több mint nyolcszáz írást publi­káltunk arról, ami jó. Ennyiszer dolgoz­tunk meg azért, hogy jobban érezd magad a városodban. Ez már nem újságírás, nem is blogolás, ez már küldetés. (...) Hiszünk abban, hogy most már együtt építjük Budapestet. Hogy együtt tesszük jobbá. Hogy itt a blogon veletek együtt most már hatalmunkban áll, hogy érezhetően jobb hely legyen a városunk.” Amiért a 2015. év jelöltjei közül egyér­telműen rájuk esett a választás, az nem remek és népszerű blogjuk (bár így is döntősek voltak tavaly), hanem egy új kezdeményezésük. A Város hőse mobil alkalmazás Sok érdekes társadalomjobbító dolgot kezdeményeztek már az interneten – az a magyar kampány, amit idén ősz ­szel izzítottak be, eredetiségben túltesz mindenen. Az Egy nap a városban blog összefogott a Gyermekétkeztetési Ala­pítvánnyal és két tucat luxusétterem­mel, és nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy... felszámolja magyarorszá­gi gyermekéhezést! A bloggerek így magyarázzák el a lénye­get: „Az éhező gyerekek napközben kapnak ugyan élelmiszert az oviban, iskolában, de este, hétvégén, tanítási szünetekben nem. Havi 7,5 ezer forint hiányzik 20000 magyar gyermek étkeztetéséből. Ezért összeálltunk a Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal és lét­rehoztuk a Város Hőse projektet, amiben az egyik oldalon segítesz, de a másik oldalon visszanyered ezt a pénzt! A segítség: − vállalod, hogy visszavonásig fizetsz havi 3750/5000/7500 forintot a GYEA számlá­jára, te döntöd el, mennyit bír el a büdzséd − az összeg kizárólag a gyermekeknek megy, kizárólag élelem formájában, nincs admi­nisztrációs költség, a blog egy forintot se tart meg, sőt, rajtunk át se megy a lóvé és a GYEA se költi bundára a pénzt. Csak ételre, egyenesen a gyerekeknek. Így nyersz vele: − a regisztrációnál használt emailcímet be­írod az okosmobilos alkalmazásunk Város hőse almenüjébe, és megjelenik a KED­VEZMÉNYKÁRTYA − amivel Budapest legjobb helyein tudsz KOMOLY kedvezménnyel fogyasztani − ha hetente egyszer eljársz kajálni, a havi 3500–5000–7500 forint simán visszajöhet − ha hetente többször, akár a többszöröse is Az eredmény: − megmentetted a gyerekeket az éhezéstől − hó végén ugyanannyi, vagy több pénzed lesz, mint eddig volt” Tetszenek érteni? Igazi win-win-win megoldás. Összefognak a gazdagok, az átlagemberek és a luxuséttermek és a blogoszféra. És gondolom, a média világa. Amely méltán fel fogja kapni a kezdeményezést. Újabban azt is hallot­tam, hogy egy önkéntes marketinges vé­gigjár néhány nagyvállalatot, hogy ve­gyék be a cafeteria rendszerbe. Bravó, bravó, bravó. (Tessenek befizetni.) Az egész magyarázó poszt itt olvasható: http://varosban.blog.hu/2015/09/17/a_ varos_hose A 2015. évi hősök oklevelére ez lesz írva (átadás a februári Nagy Budapest Törzsasz­talnál, a Spinoza Házban): „Mert blogjukkal szinte egymaguk átbillentették a budapestieket 18

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents