Budapest, 2016. (39. évfolyam)
5. szám, május - Somogyi Krisztina: LAKÓTELEP - A közös problémáktól a közösségi lehetőségekig
BUDAPEST 2016 május 25 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Város és közösség A közös identitás kialakulásának szempontjából a budapesti lakótelepeken is sok a gond. László Tamás építészmérnök, vá rosgazdasági, városépítési szakmérnök, az újpalotai városrész országgyűlési képviselője is a közösségi élmény hiányában és ezzel összefüggésben az izolálódásban látja a lakótelepek problémáját: „Komoly gond, hogy ezek helyek telepek maradtak, nem váltak olyan szerves városi struktúrává, aminek az eredménye a városias lét lenne. Az építéskor sajnos csak a lakóházak és a minimálisan hozzájuk tartozó, kötelező intézmények valósultak meg, iskola, óvoda, bölcsőde, orvosi rendelő, itt-ott kereskedelem, vendéglátás épült, de igazi közösségi terek és létesítmények nem jöttek létre. A lakótelepnek egyszerre értéke, és egyszerre hátránya is, hogy óriási zöld felületbe ágyazott, mert a közös zöldfelületet karbantartása elmaradt, így nem vonzó. Újpalota például nemrég volt negyven éves, azok a fák, amiket az építéskor ültettek fölérnek a negyedik-ötödik emeletig, így aki kinéz a lakótelepi ház ablakából, zöldben érzi magát. Ugyanakkor a locsolóhálózat megszűnt, a növényeket nem gondozza senki, a zöldfelület öregszik. A háznak nincs saját telke, csak a homlokzat körüli egy méteres körvonal tartozik hozzá. Az összes többi közterület. Mindenkié, vagyis senkié. Ez egy gazdahiányos világ, amiben az összes mikro-architektúra, a játszótér, parkoló, de még a villanyoszlopok is ki vannak téve a vandalizmusnak.” A közösségi életformák természetesen folyamatosan változnak, számos új jelenség tapasztalható már Magyarországon is, ezek közül talán a közösségi kertek kialakítása az egyik legszebb és legjobban működő ötlet. Európa-szerte keresik a megoldásokat. Némely városokban a földszinti lakásokba kereskedelem költözik, ez lendíti fel az utca életét, máshol ezek a lakások saját kertkapcsolatot kapnak, elősegítve, hogy az időseknek és a gyerekes családoknak legyen biztonságos saját külső terük. Így történt a thüringiai Leinefelde városának 20 ezres lakótelepén, ahol átfogó társadalmi, gazdasági, ökológiai és építészeti koncepció részeként folyt a rehabilitáció, ennek részeként jutott pénz a magasabb emeletek elbontására és a nagy beépítési sűrűség csökkentésére is. Az elképzelés 2007-ben World Habitat díjat érdemelt. Ember és ház A sikert a lakótelepek felújítása során olyan komplex modellek bevezetése adja, ami több oldalról gondolja át az ott lakók szükségleteit, az életet. Logikák vannak, de típusválaszok nincsenek. Budapesten például a lakások változatosságának és mobilitásának a hiánya, illetve az elöregedés gyakran a legnagyobb gond. A fiatalokat viszont nem csábítja a lakótelepekre semmi. László Tamás szerint is stratégiai kérdés, hogy sikerül-e a fiatalokat valahogy megszólítani: „Negyven évvel ezelőtt fiatal, innovatív családok költöztek be Újpalotára, de mára megöregedtek. Senki nem figyelt oda a népesség megújulására. A lakások méretei sem változatosak, nem segítik elő, hogy az életút során a természetesen változó helyzetekhez lehessen itt megtalálni a megfelelő méretű lakást. A fiatalok elmennek, így az innováció, a friss erő erősen fogy. Ma nem családbarát a lakótelep. De talán, ha a német példa mintájára a földszinti lakásokat fölvásárolja az önkormányzat és saját kerteket kapcsolunk hozzájuk, itt is segíthet. A negyvenezres népességű Újpalotai lakótelepen – de ez igaz az ország több lakótelepére – ma nincsen közösségi centrum, nincs olyan közösségi ház, amelyik egy ekkora lélekszámhoz képest arányos lenne. Az igényt is szinte kiölték az emberekből, pedig alapvető emberi vágy az össze- és hovatartozás. Ráadásul nem elég egy központot létrehozni, alközpontok hálózatában szükséges gondolkodni. Lokális közösségi akciókra alkalmas helyeket kell létrehozni, a lokális identitást megerősíteni. Lesújtó szociológiai kutatásokkal szembesülve állíthatom, létfontosságú, hogy befogadó ifjúsági közösségi tereket hozzunk létre, ahol a törvényesség keretein belül senki se akarja megmondani a fiataloknak, hogy mit csináljanak.” A lakótelep ma nem alternatíva, bár az agglomerációba való kiköltözés sok fiatal családnak nem vált be. Visszacsábításuk alapvető érdeke lenne az egész városnak. A nekik szánt szolgáltatások erősödésével a lakótelepeken új, kreatív energia jelenhetne meg. Hibrid funkciójú környezetek kialakításával (munka, szórakozás, vásárlás, lakhatás keverésével) és a társadalmi összetétel gazdagságára figyelve, elérhető a siker. A működő közösségek kialakítása kulcsmomentum. Közös feladat is, amelyben az építészeké csak az egyik szerep. ● Egy új város ideája: széles utak, magas házak, közösségi épületek és nagy közös zöldfelület
