Budapest, 2016. (39. évfolyam)
5. szám, május - Horváth Júlia Borbála: DÉL - Tűzoltó legyek vagy katona?
BUDAPEST 2016 május 26 Időszámításunk előtt huszonegyben, Augustus császár az egyik napon nagy el határozásra jutott: az állami rabszolgák új feladatot kapnak... – s nem sokkal a dön tés után, hatszázan közülük különleges osztagot képeztek, hogy a Rómában fellobbanó tűzesetek oltásához vezényeljék őket. Ezzel megalakult az első hivatásos tűzoltóság Európában. Az évek alatt azonban kiderült, hogy nem túl szerencsés rabszolgákra bízni az uraságok életét, javait, továbbá a közel milliós lakosságú városhoz mérten alacsony a létszám, ezért tizenöt évvel később (i. e. 6-ban) hétszer ezer fős, szabad emberekből álló őrzászlóalj alakult, amelynek tagjai rendőrségi feladatokat is elláttak. Aquincumban, Savariában és más pannóniai városokban kézműves-társaságok vagy önkéntesek végezték az oltási feladatot; a polgári városok és a légiótáborok külön körzetet képeztek. Ezzel becsukódik a tankönyv, a napi történelemlecke letudva, és a gyerek megy a dolgára. Estére azonban újból ott motoszkál fejében a zsenge-gyerekkori álom: bátor és erős lesz, próbált egyenruhás, akire felnéznek az emberek. A szülők megsimítják a fején, és támogatják a jelöltet, később az álláspont árnyalódik kissé, amikor az ifjonc pályaválasztó korba érkezik. Anyáék persze óva intik, változatosnál változatosabb életpályamodelleket vázolnak számára: programozó... tanácsadó... bróker... politológus... na, jó: zöldséges... – A kis- és a nagyfiúknak – s a modern kislányoknak – fogalmuk sincs, mi végre a szülői para, hiszen a tűzoltó szakma bizonyos életkoron túl is vonzó foglalatosságnak mutatkozik. Kiváltképp a huszonnégy-negyveny nyolc órázás tetszik: Egy nap meló, utána két napig tied a világ... – jó, jó, érti anya, de mégsem; a szeme előtt tüzes karikák táncolnak, üszkös gerendák zuhannak alá, mindenütt füst és fájdalom: inkább lennél önkéntes véradó... – az anyai ötlettár tovább ra is kifogyhatatlan, amikor terelésről van szó, de lebeszélni lehetetlen az emberfiát, meg nem is lenne szép dolog; ha annyira menteni szeretne a gyerek, hát mentsen... – Parancsnok úr a kezdet kezdetén nevén nevezi elképzeléseit: Olyannal kérem, én nem tudok mit kezdeni, aki negyed óráig ébredezik reggelente... – s mivel kemény ember, folytatja: ha éjszaka riasztják álmá ból a szolgálatost, menni kell, és öt perc is hárommal több a kelleténél... – Még szeren cse, hogy anya nem hallja mindezt, addig alszik ő (viszonylag) nyugodtan. Legutóbb lábmelegítőt vett a kisfiának – azt meg a parancsnok ne tudja meg, ha lehet. Tűzoltó legyek vagy katona? szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Valamirevaló anya e kérdésnél irányadó találékonyságát bevetve a játszótéri csúszda felé tereli cseperedő gyermekét, boldogságot, szivárványt ígér neki, és együtt libikókáznak alkonyatig. Nem mintha a vadakat terelő juhászság annyival jobban tetszene... De igen... – kontráz a mama és elhatározza, fegyvert az életben nem vesz gyermekének. Na, de a filmek... a játékok... az iskola... – simulékony terep, végül apa dönt: a tűzoltó szilárd jellem; menjen a gyerek, ha segíteni akar! DÉL
