Budapest, 2016. (39. évfolyam)
5. szám, május - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Újra a József nádor téri mélygarázsról Tetszenek emlékezni Mély Torokra? Arra az inkognitóját féltve őrző informátorra, aki a Watergate botrányt kirobbantotta, és a New York Times két újságíróját, Bob Woodwardot és Carl Berstein t mindvégig információval látta el? Ez jutott eszembe, amikor Simplicissimus beszámolt arról, hogy különös telefonhívást kapott egy hölgytől, aki nem is akart találkozni. Csak kezébe került a BUDAPEST áprilisi száma, és abban a mélygarázsról szóló eszmefuttatás. Simplicissimus engedélyt kért, hogy jegyzeteljen. Következzenek az ő feljegyzései, szóról szóra az, amit Mély Torok lediktált: „Több mint tíz éve, az akkori V. kerületi Önkormányzat, az akkor élő városfejlesztési programja keretében (amiben benne volt a később a Fidesz által felkarolt Budapest Szíve program is) folytatni kívánta a város tehermentesítését szolgáló, akkoriban az összes városrendező szakember által támogatott mélygarázs-építési programot. Már túl voltunk a Gresham, a Bazilika és a Lipót mélygarázs építésén. Mindegyik az adott évek lehetőségei szerint épült meg, volt amelyik teljesen magánberuházásban, teljesen önkormányzati beruházásban, és volt köztük vegyes beruházás is. Az időszerű városrendezési, szabályozási előírások szerinti elvi engedélyes (akkor még volt ilyen) tervet készített az önkormányzat, ennek szakmai vitája után nyílt, nemzetközi pályázatot hirdetett a garázs megépítésére és üzemeltetetésére 50 évre. Ezt az OTP beruházó cége nyerte meg. Nagyon jelentős összeget fizetett az építési jogért, ez tette lehetővé a későbbi, hatalmas belvárosi rekonstrukciós építkezéseket, volt önrész az uniós támogatásokhoz. Az engedélyezési tervet a „zöldek” és az egyik lakóház megtámadta (a terv szerint az udvarukon jött volna a tetők fölé a szellőző rendszer légelvezetése, az OTP nagyon jelentős összeget ajánlott, továbbá a ház teljes tatarozását, amit elfogadtak; majd néhány lakó külső támogatással, ideértve az akkori Fideszt, megtámadott), elindult a hatósági, majd a bírósági eljárás, ez zárult le most a Kúria előtt tíz év után, pontosabban tavaly ősszel. Természetesen amikor fideszes lett a polgármester, változott a megítélésük az ügyről, mert ugyan ki harcol Csányival... Elkészültek az aktualizált tervek és megindult az építkezés. Előtte volt lakossági, nyílt fórum az építők majd az önkormányzat szervezésében, a lakók aktívak voltak, zöldek nem voltak, újságírók nagyon gyéren. Minden terv ismert, megismerhető. A park-rész bizonyos részletei még nem ismertek, így például díszkutak (Herendi, Zsolnay) elhelyezése, de minden lényeges eldöntött és engedélyezett. József nádor szobrát a beruházó költségére restaurálják, megjegyzem az elmúlt évtizedekben csak a háborús károkat javították rajta, és persze az eredeti helyére kerül vissza. A felszíni parkolás a sétaútvonalak rovására a lakók követelése volt, ti. ott kívánnak parkolni lakásuk előtt, a felszínen. Ezek a parkolók majd csak általuk vehetők igénybe, továbbá a segély- és szervizkocsik számára. A minisztériumi gépkocsiknak is, ha marad a minisztérium, a mélygarázsban kell állniuk. A fákról már 2006 után kiderült, hogy egykét kivétellel betegek, veszélyesek, egy vihar alatt bekövetkezett haláleset miatt minden fát megvizsgáltak, és az volt a javaslat, hogy új fasor kell. A garázs egyébként kiváló helyen van, a fő közlekedési csomópontok és útvonal között, mellett és így elnyeli a városközpontot megközelítők egy részét, akik nem kóvályognak a belvárosi szűk utcákon.” Akkor most mit gondoljunk a mélygarázsról? Mindez alapvetően nem befolyásolja annak a véleménynek az igazságtartalmát, hogy erre a garázsra MÁR nincs szükség. Tíz év nagyon nagy idő egy város fejlődésében. Eltekintve az építkezéstől, a garázs rendeltetésszerű működése további dugókat fog okozni a környéken. Tíz év távlatában a garázs működése vélhetőleg nem lesz rentábilis. De hát emiatt sírjon a magánbefektető. A racionális magatartás az lett volna (talán) a beruházótól, hogy tíz év múlva már nem építi meg ... De hát őket nyilván szorította a befektetett hatalmas összeg. Valójában egész Budapest érdeke lett volna, hogy ne épüljön meg a létesítmény. Ám egységes Budapest, mint tudjuk, a rendszerváltás óta nincs. Ha lenne, akkor se lenne arra pénze, hogy kártalanítsa a nagy bankot – azaz visszaadja a befektetett pénzt, megfejelve talán a várható nyereség egy részével. Mindez azonban csak kávéházi okoskodás. Meglátjuk, mit okoz majd a garázs, ha elkészül. Az azonban bizonyos, hogy a projektnek – legalább is, amikor sok év múlva hirtelen megindult – nem ágyaztak meg jelentőségének megfelelő módon. Ezért következhetett be a botrány. Nem nehéz kitalálni, miért: nem akartak további halogatást. Ki gondolta volna, hogy az egységes Budapest hiánya ilyen áttételes károkat okoz... József nádor szobra Ha volt valaki, aki szobrot érdemelt a Habsburgok közül, akkor az mindenképpen a csaknem fél évszázadot szolgáló, firenzei születésű nádor, voltaképpen „alkirály”, aki jóakaratával és ügyszeretetével nagy népszerűségre tett szert. 1847-ben halt meg, szobrát azonban csak 1869-ben leplezték le. A szobor történetéről sokat lehet tudni, de az a mai napig rejtély, hogy a kész szobor, Johann Halbig (1814–1882) müncheni szobrász alkotása miért dekkolt kilenc évig a régi Városháza udvarán. A leleplezés azonban fényesre sikerült. Megjelent a király és a királyné, sok más notabilitás, feljegyezték például, hogy az avatást egy erkélyről végignézte Liszt Ferenc is. Volt dob pergés, ágyúlövések a Citadelláról és a Várból is. A lepel túl szoros kapcsai a 16
