Budapest, 2016. (39. évfolyam)
5. szám, május - Debreczeni-Droppán Béla: Görgei Artúr halála és temetése
BUDAPEST 2016 május 11 A fentiekről szóló – valószínűsíthetően személyes kormányfői – döntést Tisza kabinetfőnöke, Görgei Istvánné unokája, Latinovits Endre közölhette a családdal, aki 21-én este ért haza Bécsből övéihez. A múzeumi ravatal és díszítése május 24-én délelőtt készült el Supka Géza (1883– 1956) régiségtári őr vezetésével. Az épület előcsarnokát, a Rotundát ezüstszélű fekete drapériával vonták be, és különböző délszaki növényekkel (például pálmákkal) díszítették. Szemben a bejárattal magas, lépcsőzetes katafalkra helyezték el a fekete érckoporsót. Köré Görgei kedvenc virágait tették, amelyeket szeretett unokahúga, Návay Lenke hozott be aznap a visegrádi családi villa kertjéből. A koporsó alá a híres branyiszkói ütközet egy zászlaját és egy honvéd kalpagot, valamint egy lovassági tiszti kardot helyeztek. A négy nagy kandeláberrel megvilágított ravatal előtt fekete párnán a tábornok két kitüntetése, a 48-as katonai érdemkereszt első és második osztálya volt látható. A ravatalozás munkálatainak befejezése után délben megnyitották a múzeum kapuit a gyászolók előtt, akik este hétig róhatták le kegyeletüket. Erre másnap délelőtt is nyílt alkalom. Görgei temetése május 25-én délután 3 órakor kezdődött az evangélikus egyház szertartása szerint. A ravatal körül a búcsúztató Raffay Sándor (1866–1947) Deák téri evangélikus lelkész és a család számos tagja mellett ott állt Tisza István is kormánya négy miniszterével és több államtitkárával. A legmeghatóbb látványt azonban alighanem annak a tizenkét agg 48-as honvédnek a jelenléte adta, akik eljöttek, hogy elkísérjék egykori vezérüket utolsó útjára. Ők és díszegyenruhás rendőrök álltak díszőrséget a ravatal előtt. A múzeum a gyászszertartás kezdetére megtelt, csakúgy, mint a Múzeumkert és környéke. Az Opera énekkara Erkel Gyászhangok című kompozícióját adta elő, majd Raffay lelkész gyászbeszéde következett. Rajta kívül még Kozma Andor (1861–1933) köl tő, országgyűlési képviselő búcsúzott a nagy tábornoktól. Ő már utalt az éppen folyó világháborús harcokra is: „Hoz zád méltó katonai végtisztességed nem itt van, a hol mi álljuk körül kiszenvedett tetemedet. Ma tul határainkon dörögnek az ágyuk, ropognak a puskák, s szuronyszegezve rohannak diadalra hazájukért küzdő vitéz magyarok. Azoknak unokái, a kiket te tanítottál meg igazi katonákul győzni.” „A magyar név ragyogása” Az utolsó gyászének hangjai mellett a halottas szolgák leemelték a ravatalról a koporsót, elhelyezték a díszkocsin, és megindult a gyászmenet a Kerepesi úti temető felé. Legelöl egy szakasz díszruhás lovas rendőr lovagolt, majd a koszorúkkal megrakott három kocsi következett, ezután az Opera énekkara, majd az evangélikus lelkészek lépdeltek. Nyomukban gördült Görgei gyászhintója, melyet a temetőszolgák mellet a város díszruhás csatlósai kísértek, majd a családtagok, utánuk pedig a kormány tagjai, akik a Kossuth Lajos utca–Rákóczi út sarkáig kísérték el a nagy halottat. A temetőbe vezető hosszú út tele volt a gyászolókkal. A gyászmenet 5 óra körül ért a temetőbe, ahol Beöthy Zsolt (1848–1922) irodalomtörténész, a pesti tudományegyetem rektora mondott a család és a barátok nevében még egy rövid beszédet, mielőtt a halottat öreg honvédjei tisztelgésével a jobb oldali árkádsor első csarnokának kriptájába helyezték – ideiglenesen. A család ugyanis Visegrádon szerette volna örök nyugalomra helyezni, egy számára emelt mauzóleumban. A főváros tanácsa egy 600 korona értékű díszsírhelyet adott, de a család egyik felkínált sírhelyet sem találta megfelelőnek, míg végül kiválasztotta azt a kriptát, amely már jóval drágább 12000 koronás hely volt. Végül az áttemetésre nem került sor, csak a fa fejfa helyére került később egy kovácsoltvas kereszt. A temetésen részt vevő Bárczy István , Budapest főpolgármestere a családnak küldött részvétlevelében többek közt a következőket írta: „Megtisztult látásunk ma már oda sorozza Görgey Arthurt a nagy magyar szabadsághősök mellé, kik a szabadságban a békés rendért, a fegyveres ellenállással a testvéri megértésért harcoltak. Katonai lángelméjét a hazafi szive igazgatta, keménységét a szeretet vezette, s az erőviszonyok kilátástalansága közepett kétszeresen csodálatos sikerei jelképe s előzője voltak a csodának, hogy a magyar nemzet megmaradt, a magyar állam ujjá született s most a magyar helyet küzd magának a világtörténelemben. A magyar név örök ragyogása fogja mindenkor fényben tartani a Görgey Arthur nevét.” ● A temetési menet a hatfogatú gyászhintóval Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben fotó: Debreczeni-Droppán Béla
