Budapest, 2016. (39. évfolyam)
5. szám, május - Debreczeni-Droppán Béla: Görgei Artúr halála és temetése
BUDAPEST 2016 május 10 részletekbe menő tudósításából tudjuk, hogy a rokonsággal közölték is, hogy „Artúr bácsijuk” menthetetlen, ezért a beteg ágyánál az említett nap éjszakáján, az utolsó órákban már ott volt családja számos tagja. Görgei a gyászjelentések szerint május 21-én (vasárnap) éjszaka 1 órakor hunyt el. (A napilapok a halál időpontjaként 1 óra 10 percet, illetve 1⁄42-t adnak meg, ami valószínűleg a halál beálltának valós időpontja lehetett, csak ezt a családtagok nem érezték fontosnak percre pontosan rögzíteni a partecédulán.) A matuzsálemi kort megért hadvezért halála után néhány órával leemelték a halottas ágyról, átöltöztették fekete díszmagyar házikabátjába, és ugyanabban a szobában a pamlagra fektették testét fehér lepellel borítva be. A ravatalt a tavasz virágaival díszítették, egy ibolyacsokrot – Görgei kedvenc virágát –, amelyet frissen Visegrádról hoztak, közvetlenül a halott mellé helyezték. Ezzel kapcsolatosan az egyik korabeli lapban megjegyzik, hogy régebben a tábornok minden évben, amikor visegrádi nyaralása után visszatért a fővárosba, hozott magával egy csokor ibolyát, amit aztán maga vitt ki a temetőbe, Deák Ferenc sírjára. A felravatalozás közben beengedtek két idegent, egyikük a Pesti Napló munkatársa, a másik Glatter Gyula felesége volt, aki vázlatokat készíthetett a halottról férje számára, aki még aznap délután megfestette a ravatalon fekvő Görgeit. (Másnap Stróbl Alajos szobrászművész első segéde készí tett róla halotti maszkot.) A hír gyorsan terjedt a városban, sokan táviratot küldtek – köztük volt Tisza István miniszterelnök is, aki ekkor még Bécsben tartózkodott –, mások telefonon (!) keresték a gyászoló családot, és megérkeztek az első koszorúk is a ravatalra. A korabeli lapok közül több is rögzítette, hogy az első gyászkoszorúkat Jászai Mari és Marczali Henrik történész küld ték. A halál napjának délutánján, majd a következő napon is számosan (a sok notabilitás mellett például a nagymarosi szőlőmunkások küldöttsége vagy három, frontra induló közlegény) személyesen is kifejezték részvétüket. A gyászház előszobájában már látható volt az a fekete érckoporsó, amelyben aztán Görgei holttestét május 23-án átvitték a Magyar Nemzeti Múzeumba, abba az épületbe, ahol 1849 májusában Buda vára visszafoglalását, az ő nagy diadalát egy bankettel megünnepelték. A ravatalon Görgei Artúr végtisztességének legfontosabb részleteit már a halál napján eldönthette a család, illetve a miniszterelnök. Ennek értelmében a temetést a család rendezte, de a kormány „a nagy érdeklődésre tekintettel” a Nemzeti Mú zeum helyiségeit a család rendelkezésére bocsátotta a gyászszertartás céljaira. Ez önmagában is olyan gesztus volt, amely mindenki számára jelezte: a nemzet nagy halottjától búcsúzik. Palóczy László képviselőházi korelnök és Teleki László gróf, jeles államférfink 1861-ben történt temetése óta ugyanis a nemzet számos nagyságát ravatalozták fel a múzeum kör alakú előcsarnokában. Görgei előtt például két Kossuthot is: 1894-ben Kossuth Lajost, húsz évvel később a fiát, Kossuth Ferencet. A Nemzeti Múzeum előcsarnokában Görgei elindul utolsó útjára
