Budapest, 2016. (39. évfolyam)
5. szám, május - Buza Péter: Mátyás szép majorja
BUDAPEST 2016 május 7 kaszálna, állatait legeltetné a területen – az Illés-kút közelében –, ahol a romokat már addig is használta Pest városa a takarmány tárolására (vagyis a falak egy része még állt, s a pince is. Boros vagy hűsölő, nem tudni). Az itt sorolt adatok ismeretében írhatta le aztán, egyetlen mondatban foglalva össze a mai tudománynak a kert hollétét illető, érvényes álláspontját Kubinyi And rás (Budapest története II. kötet, 1975): „A pesti határba esett a király egyik vadaskertje is, a vadászkastélynak a romjai még 1695-ben is állottak az Illés kútjánál, a mai Illés utca táján.” Ehhez most, 2016-ban, már én teszem hozzá: a terület (a 2. számú major), lövészkunyhókkal, a királyi kéjlak romjával, Illés-kúttal, amiről tehát itt tehát szó van, 1718-ban a város ajándékaként került Pest megye nagyhatalmú alispánjának, Szeleczky Márton nak a tulajdo nába, aki valamikor 1720 és ’30 között szintén épít itt: egy szép nagy, vélhetően vadászatra is alkalmas, talán emeletes kastélyt. Ami azonban csak a halála (1754) után, 1775-ben kerül rá először egy térképre. De a területnek éppen azon a pontján, ahol ma a Füvészkert igazgatósági épülete áll. A majorok 1718-ban nyitott telekkönye ezt a 2-es számút szintén a kunyhók segítségével azonosítja, a már idézetthez képest figyelemre méltó különbséggel. „...vormah ls geweste Schüsshütten”. Azaz: az itt álló (!) kunyhók egykor lövészkunyhók voltak. Vagyis nyomaik, ahogy a királyi romoké is, még azonosításra alkalmas objektumokként jelölték ezt a földdarabot. Szeleczky majortelke nagyjából 14 ezer négyzetméteres, a ház 250 négyzetméter alapterületű (előbbit a Grundbuch adataiból, utóbbit a legkorábbi kataszteri, a Balla-féle, 1785-ben készült térkép rajza alapján számoltam ki). Nincs itt arra hely és mód, hogy részletezzem, mit gondolok arról, hol feküdt, meddig terjedt maga a kert. Most csak any nyit, hogy a körút vonalát követő régi Duna-meder és a Nagy városárok között (egykor szintén Duna-ág, az Orczy út–Fiumei út nyomvonalán) e mélységek természetes „kerítése” őrizhette itt a telepített vadállományt, s vélhetően az Üllői út mentén épült a kőkerítése a körút vonaláig, ahogy talán a Népszínház utca mentén megint csak a körútig, vissza a Duna-ágig. Szeleczky: kulcspozícióban 1727-ben kapott bárói címet Szeleczky. Akkor már három éve, hogy 1600 forintért megvette a pesti Provientházat (katonai élelmiszerraktár és hivatal). A régi Pest értői ezt az épületet mint a Hétszemélyes tábla, a Curia palotáját ismerik. A mai Ferenciek terén állt, Szeleczky örökösei adták el a kincstárnak (1771-ben, már 32 ezer aranyforintért). E városi palotával éppen szemben kezdték felépíteni a Belvárosba visszaköltöző ferencrendiek a török időkben elpusztult templomukat és kolostorukat 1727-ben (1743-ban fejezték be a munkát, az együttes frontja a mai Kossuth Lajos utcától a Reáltanoda utcáig nyúlt el.) A várostörténet irodalma megőrizte annak emlékét, hogy a hatalmas, ezért igencsak drága építkezés fő támogatója a „füvészkerti” Szeleczky, Pest vármegye 33×33×33 centiméteres feliratos talapzatkő Báró Szeleczky Márton az 1730-as években
