Budapest, 2016. (39. évfolyam)
5. szám, május - Buza Péter: Mátyás szép majorja
BUDAPEST 2016 május 8 alispánja volt. Idővel a kolostorszárnyat az egyetem könyvtárának adta át a rend. A mai közpalota bejáratával nagyjából egybeesne a régi, ahová annak idején, az 1740-es években olvashatóan befalazták a korábban említett feliratos fríz két töredékét: egy kisebbet és egy nagyobbat. A kapuzat fölé pedig az említett impozáns vörösmárvány oromzatot, Mátyás címerével. (A forráshivatkozások a másodlagos elhelyezés pozíciójáról nem egyértelműek.) A fríz nyitó szakaszát – ahogy ezt már korábban említettem – 1959-ben találta meg az Egyetem utca (Károlyi Mihály utca) 14. számú telken éppen lebontott barokk épület romjai közt, alkalmi csatornafedőként, Zakariás G. Sándor (Budapet régiségei XX. kötet, 449-450). Az a ház Jeszenovszky Sámuel é, Pest me gye kamarai ügyészé volt. Szeleczky Márton nem csak hivatalból ismerte, de személyes viszonyt is ápoltak. Berecz Ágnes dolgozta fel a Ráday család levelezését, s talált eközben több olyan nyugtát, amelyben valamely Szeleczky famíliabeli nyugtázza valamely Ráday bérleti díjának átvételét. Akik – ezek szerint – ezekben az évtizedekben (években?) a Ferenciek terén álló bárói palotában laktak. Az egyik ilyen tranzakciót az ügyvédkedő Jeszenovszky bonyolította le mint Szeleczky jogi képviselője. A MATH s alatta a HOS M szótöredékek ékesítik ezt a jeles kődarabot, s ezek ismeretében már, a korrektnek elfogadott kiegészítésekkel összerakhatták a hozzáértők a fríz teljes feliratát: MATH(IAS HUNGAROR)UM PRINCEPS HOS M(ANDAVIT ERIG)ERE POSTES Azaz: „Mátyás, a magyarok királya ál líttatta ezt a kapuzatot.” Fölé képzelve a valóban impozáns (befoglaló méretei: 222×135 centiméter) vörösmészkő oromzatot, Mátyás címerével. Társítja a tudomány ezeket a köveket egy 33×33×33 centiméteres kis talapzatkockával, amely a híres Jankovich gyűjtemény darabjaként került múzeumba. Bibó István írja meg (Művészettörténeti Értesítő, 1977/2.), hogy már 1722-ben is ott őrizték a mai címe szerint a Kossuth Lajos utca 2/a – Petőfi Sándor utca 1. szám alatti telken akkor állt ház udvarán. Ez a szintén rangos épület Beniczky (IV.) Istváné, Cinkota földesuráé, a királyi táblai ülnöké volt. És ebben az esetben is több a kapcsolat Szeleczky s a bíró úr között a hivatalinál. Beniczky László nak hívták azt a királyi tanácsost, aki – igaz, egy nemzedéknyi idővel a most taglaltaknál később – feleségül vett egy bizonyos Szeleczky Julianná t... Beniczky Angélát, István leányát pedig Jankovich Antal vette feleségül, az ő fiuk volt a későbbi műgyűjtő, mondhatni anyai örökségének részeként kezelhette ezt a bizonyos talapzat-elemet. Négy függőleges helyzetű lapján a MA TH IA SR/ex/ felirattal. Mint Bibó jegyzeteiből kiderül: magának Jankovichnak a leírása szerint oszlop is tartozott hozzá, ott, azon a régi udvaron – ami azonban, amikor az erre utaló irat keletkezett (1797-ben) már nem volt meg. Része a kollekciónak még egy vörösmárvány pilaszter. Indás díszű, csúcsmotivuma Mátyás hollója, csőrében a gyűrűvel. Ez is Jankovichtól került közgyűjteménybe, de senki sehol nem jegyezte fel, hogyan és főleg honnan került hozzá. Az előzmények ismeretében nehezen tudok mást elképzelni, mint hogy ez is azok között a darabok között szerepelt (s került talán szintén Beniczky-Jankovichékhoz), amelyeket a régi tudomány – mint a most felsorolt többit – sokáig a reneszánsz fejedelem budai palotájához kapcsolt, ha éppen nem azt állította, hogy a pesti vadászkastélyról van szó. Itt, a Belváros közepén. A budai eredet még tíz évvel ezelőtt is többé-kevésbé elfogadott hipotézisnek számított művészettörténész körökben, csak legújabban értékelte úgy Mikó Árpád (Művészettörténeti Értesítő 2013/1.), hogy ennek a feltételezésnek nincs realitása. Marad a kérdőjel az eredetet firtató kérdések végén. S nincs válasz. Nekem van. Minden itt tárgyalt pazar kőemlék Mátyás pesti vadászkastélyából való. S úgy kerültek 18. századi, először agnoszkált fellelési helyükre, hogy Szeleczky frissen szerzett birtokáról, Józsefváros 2-es számú majorjából, a lövészkunyhók és az Illés-kút szomszédságában végül is lebontásra ítélt királyi romokból kiemelte és beszállíttatta a városba a figyelemre méltó darabokat, hogy városi palotájával szemben megörvendeztesse a nemzeti ereklyékkel közeli barátait s a barátokat. (Bizonnyal jó néhány szekérrel vitetett a jeltelen kövekből is a kolostorépítéshez mint fő támogató, de ezek esetében föl sem merülhet az azonosítás lehetősége.) Visszabontotta a király házát a szükséges mértékig, s ahogy az a középkorban és még sokáig általános szokás volt, a régi alapokra, a talán egy-két méternyire meghagyott falakra ráépítette a magáét. A kép összeállt. Hivatalos-hivatásos régészeti feltárás következ(het)ne. A Füvészkert tavaly kapta meg az engedélyt arra, hogy igazgatósági épülete alatt megkezdhesse a kutatást. Némi előzetes segédmunkát – „társadalmi munkában” el is végeztünk Horváth Győző barátom csapatával, akikkel annak idején együtt ástuk ki Illés kútját, kútházát. És véghezvittük annak teljes rekonstrukcióját. (Idén lesz ennek a huszonötödik évfordulója.) Régész felügyelete mellett ástunk le egy nyilvánvalóan réges-régi régi pinceágban egészen az alapokig. Tudjuk, a terepszint legfeljebb egy méternyit változott – emelkedett – itt, a 15. század óta. Ennek az alapnak az alapszintjét, a mai ház keleti főfalával egy vonalban, mesz sze odalent, három méter mélyen találtuk meg... ● Talán ez a pilaszter is Mátyás kastélyából került a Jankovich gyűjteménybe forrás: BTM
