Budapest, 2016. (39. évfolyam)
4. szám, április - Horváth Júlia Borbála: DÉLUTÁN - Híd – bridge
BUDAPEST 2016 április 14 Ja, vagyis yes... – első lecke, első mondat, a korábbi rossz reflexeket és a múltból származó vagy nem oda illő nyelvi fordulatokat szíveskedjünk mellőzni. Maroknyi csapat elszánt tagjai néznek szembe a segédigék népes csoportjával, kik életük nagyobbik részében szünet nélkül hallgatták a megváltó leckét: Tanulj fiam... Munkanélküli, pályakezdő, hazatelepült, elmenni vágyó, örök újrakezdő itt megtalálja számítását, egy órácska portyázás idegen földön – mi lenne, ha... Mi lenne, ha végre folyékonyan beszélnénk angolul? – nézőpont kérdése, Mary Molnár (ejtsd: miller) közbevág: vagy madzsarul... – Az bizony csodás volna, sőt: very wonderful... – pillanatnyi csend: veri nélkül, please... – Sokat sejtetőn összenéznek a tagok, Tomi szorosabbra húzza derekán a mackónadrág madzagját, és belevág: ez jó hely, nem úgy, mint a pénzes nyelvtanfolyamok, ahol lealázzák az embert a rossz ragozásért. A megértés azonban nem mentesít a szódolgozat alól. Ismerős érzés tör elő a múltból, görnyedés a szűzlap fölött, sor- és sorsdöntő fejtörés következik tizenöt percen át. Ugyan már... hamar vissza lehet szokni... – csakhogy minduntalan előre tü lekednek a hétköznapi gondolatok; a to be or not to be... problémakör kiüti a négyes olvasmányból ismert Mr. Smith és családja kertgondozási szokásairól szóló passzust. Ábrándozva üldögélnek a felnőtt- nebulók, bámulnak kifelé a cseresznyevirágos tavaszba. Sebaj, ennyivel is beljebb vagyunk... – a hátsó sor lelkesedéssel mesél a hétvégi telekélményekről: Ágika úgy metszi a fá kat, mint egy felnőtt... – Ferenc büszkén kihúzza magát, de a mondatfordításból is; ugyan ki ismerne már a csoportból efféle speciális szavakat, végül tanári vezénylettel visszatérnek Smith- ékhez. A téma azonban nem hagyja nyugodni a társaságot. A The man who planted trees... – című olvasmány lázba hozza a lakosságot, a fiatalabb korosztály azonban a nyelvkönyvek elavult tematikája elleni tiltakozásként az utcára vonulást fontolgatja. Híd – bridge szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Kedves, kedves megjelentek, hogy mi is aktívan segítsük ez évi boldogulásukat, megnyitom soron következő angolnyelv-tanfolyamunkat. Kerületi lakosként önök harminckét óra ingyenes oktatásban részesülnek, a kurzus végén az eredményesen teljesítők emléklapot kapnak. Feltétel: az órák háromnegyed részén jelen kell lenni! – taps, éljenzés, tanulás indul. A szomszéd teremben a könnyebb megoldást preferálók – ász, király, dáma, bubi – is a szavakkal küzdenek; dummy whist melegen ajánlott. Az meg micsoda, csókolom a kisztihandját? DÉLUTÁN
