Budapest, 2016. (39. évfolyam)
4. szám, április - Holló Szilvia Andrea: TÉRKÉPKÉP - Kappel majorjától a városi szegényházig
BUDAPEST 2016 április 8 A képen jól megépített, masszív, gondosan körülkerített udvarházat látunk, az előtérben békésen legelészik egy marhacsorda. Ahogy arra a felirat és a német elnevezés (Kammerwald) egyaránt utal, Buda város erdeje 1703 előtt a kamara tulajdona volt. A 18. században vált kedvelt kirándulóhellyé. Olyannyira, hogy amikor 1784 nyarán Alvinczy tábornok bérbe akarta ven ni, azonnal megígérte a kirándulóknak a háborítatlan erdőhasználatot. A polgárság éppen a szabad erdőhasználat védelmében elzárkózott a kérés teljesítésétől, de a városi tanács a favágatási jog további gyakorlása mellett mégis beleegyezett. A Helytartótanács, miközben a végső döntést egyre halogatta, a budaiakat arra intette, mielőbb építsenek faépületet, ahol a kirándulók ételt-italt kaphatnak. A városi tanács e dorgáláson igencsak meglepődött, hiszen a Kamaraerdőben, a forrás közelében már volt egy kis vendéglő. A békesség kedvéért megépítették az új fogadót is, amelyet 1788-tól Rath József bé relt, bor- és sörmérési joggal együtt. Tőle 1795-ben Orczy Mihály vette át az erdei vendéglő üzemeltetését, melynek állapota egyre hanyatlott. 1821 tavaszán az akkori bérlő, Tekusch Károly már igencsak sür gette a felújítást. Kérését a tanács jogosnak ítélte, a megújult fogadótól remélve nagyobb forgalmat és több bevételt. Akkoriban ugyanis a kocsmároson kívül csak egyetlen komoly bérlő akadt a környéken: Kappel Frigyes, aki a legeltetési jogért évi 800 forintot fizetett. A vendégfogadó közelében, attól északra fekvő majorsága más korabeli térképek szerint három, U alakot formáló épületből állt. Vasquez térképszelvényein azonban a vendéglőt és a majorságot hiába keressük, a budaörsi határ még a külterületet viszonylag a maga teljességében ábrázoló pest-budai lapra sem fért fel. De mit keresett egy nagykereskedő a Kamaraerdőben? Kappel Frigyes, aki ott serénykedett a Pesti Hengermalom és a Dunagőzhajózási Társaság megalapításánál, a Lánchíd építésénél, a vagyonát gyarmatáru-, dohány-, bor- és gyapjúkereskedelemből szerezte. 1824-ben még gyapjúosztályozót is létesített, sőt a magyar birkatenyésztés fellendítése érdekében Angliából hozatott új fajtákat. A harmincas években keletkezett budai térképeken ezért néha nem is a tulajdonos Kappel nevét tüntették fel, hanem azt, hogy a majorságban Schäfferei, vagyis juhászat működik. A budai tanács 1830-ban vetette fel a Kamaraerdő parcellázásának gondolatát, bízva a jómódú pesti kirándulók vételi szándékában. A gazdasági bizottság október 23-i ülésén megvitatta a nyaralóteleppé fejlesztés lehetőségét, az eladásból befolyt összeggel kívánták törleszteni a város adósságát. A polgárok egy része támogatta a hatholdas parcellák eladását, de a terv ellenzői voltak többségben, s leszavazták a javaslatot, arra hivatkozva, hogy az értékes telkeket nem szabad elherdálni. A városi szószóló ugyan célozgatott bizonyos előkelő urakra, akik hajlandók lennének a Kamaraerdőben telket vásárolni és ott nyaralót építeni, de mivel a nevekkel adós maradt, nem sikerült meggyőznie a kételkedőket. Kappel majorjától a városi szegényházig Holló Szilvia Andrea A Vasquez-féle térképalbum keretképeinek némelyike nem már ismert, netán új vagy még csak tervezett épületet, látványosságot ábrázol, hanem kies, városszéli tájra hívja fel a figyelmet. A budai szelvény itt tágyalt egyik hangulatos rajza például a kamaraerdei Kappel-majorról készült. TÉRKÉPKÉP forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
