Budapest, 2016. (39. évfolyam)
1. szám, január - Somogyi Krisztina: ÁTÉRTELMEZÉS ALATT - Töredékek, narratívák, interpretációk: a közelmúlt építészetének kutatása
BUDAPEST 2016 január 10 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara A korszakról általában elég sommásan ítélkeznek, az 1948 után történtekről kevés a megbízható tudásunk – elemzi a helyzetet Ferkai András. – Hajlamosak vagyunk egé szében gondolni rá, a szocializmus avagy a pártállamiság időszakaként emlegetni, ezzel rögtön negatív konnotáció tapad hozzá. A korszak épületeit a nagyközönség nem igazán szereti, miközben igen felületes tudással rendelkezik azokról. Súlyos tévedés azonban „szocreálnak” nevezni az egész időszakot, belefoglalni a hatvanas évek kifejezetten izgalmas, újító építészetét, de még a 70-es évek alkotásait is. Ahhoz, hogy megszűnjön az az áldatlan állapot, amelyben értékes és problémás művek összemosódnak, nekünk, építészeknek és művészettörténészeknek helyükre kell tennünk a dolgokat. Ebben a folyamatban nagy szerep jut a monográfiáknak, amelyek kiemelik a különleges tehetségeket, és meg lehet mutatni azokat az abszolút pozitív jelenségeket is, amelyekről elfeledkeztünk. Így az ’57–’65 közötti időszakban például sok fontos, érdekes és jó dolog épült: iskolák, művelődési házak. Megyei és járási kórházak, orvosi rendelők, mentőállomások készültek. Tömegével középületek is, amelyek mind a mai napig meghatározzák épített környezetünket. Nehezíti a korszak recepcióját, hogy ezek mára nagyon leromlottak műszakilag, máskor érzéketlen átépítés teszi őket tönkre. Most fejeztük be a korszak egyik meghatározó műhelyének, a Középülettervező Vállalatnak a munkásságát feldolgozó kutatásunkat, ennek kapcsán a Google Earth-ön minden egyes épületet megkíséreltem megkeresni. Sokat lebontottak, másokat, így a hatvanas években épült kiváló, igazi modernista felfogású középületeket felismerhetetlenné változtattak. Magas tetőt, kalapot tettek rájuk, díszekkel fölcsicsázták. Értelmezhetetlen, magukból kiforgatott házak lettek belőlük. A pusztulást is látva mondom határozottan, hogy szükséges felkutatni és felmutatni az értékeket és persze megbírálni, ami megbírálandó. – Kortárs építészkritikusok között folyó vita, hogy a megítéléshez szükséges-e a háttértudások begyűjtése, hiszen a ház hétköznapi használatát sem segíti extra tudás. Miért fontos például a saját kor ismerete? – Lehet úgy írni a nagyközönségnek, hogy az magára ismerjen a véleményben, de az elmúlt ötven év vizsgálata során ez a módszer alkalmazhatatlan. Nem az esztétikai aspektusra gondolok, hanem arra, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a gazdasági, politikai, szerkezeti közeget, amelyben az épületek születtek. Annak ellenére, hogy voltak a rendszerből kiugró személyiségek, így disszidensek és különleges egyéniségek és csoportok is Töredékek, narratívák, interpretációk: a közelmúlt építészetének kutatása Somogyi Krisztina, portré fotó: Sebestyén László 2015 végén a FUGA-ban, a HAP galéria monografikus sorozatában Szabó István építész anyagát, majd a 2009-ben elhunyt Reimholz Péter építész életművét, az Iparművészeti Múzeumban a Lifting the Curtain – Közép-európai építészeti hálózatok című kiállítást lehetett megtekinteni. Mindkét helyszínen bemutatták az 1949 utáni hazai építészet egyik meghatározó tervezőirodájáról, a KÖZTI-ről készült, több éves kutatást összefoglaló vaskos albumot. Úgy tűnhet, hogy a közelmúlt épített öröksége iránt megnőtt az érdeklődés. Ferkai András építészt, a MOME egyetemi tanárát, számos monográfia és a 20. század építészetét feldolgozó kutatás vezetőjét, a KÖZTI66 – Egy tervezőiroda története I. (1949–1991) című könyv szerkesztőjét kérdeztük e korszak építészetéről. ÁTÉRTELMEZÉS ALATT A KÖZTI 66 évének története: az 1949-es alapítástól induló 44 év és az 1992-től máig tartó 22 bemutatása
