Budapest, 2015. (38. évfolyam)
5. szám május - Tosics Iván: Tempelhof esete Berlinnel
BUDAPEST 2015 május 10 A könyvtár terve (Miebach Oberholzer Architekten – Zürich) Berlinben a 2000-es évek elején úgy döntöttek, hogy új repülőteret építenek. A döntéshozatali folyamatban feltételként kikötötték, hogy a meglévőket (Tempelhof és Tegel) be kell zárni. Furcsa módon ez a bezárás – az egyik elemét tekintve – korábban történt meg, mint a megnyitás: Tempelhof 2008. október 30-án leállt, s az új, a Berlin-Brandenburg International még ma sem üzemel, ezért aztán Tegel-t már nem is lehetett bezárni – hogyan is nézne ki egy 3,5 milliós metropolisz, amelyben csak bezárt és még meg nem nyitott légikikötők vannak? A helyi népszavazás általában demokratikus döntéshozatali eszköznek tűnik mindenütt a civilizált világban. A berlini szenátus 2008 áprilisában szervezte meg Tempelhof ügyében. Habár a voksolók hatvan százaléka ellenezte bezárását, a város nem fogadta el az eredményt, mivel a részvételi arány nem érte el az előírt minimumot (amely 2008-ban a szavazásra jogosultak tizenöt százaléka volt). Színre lép az „ingatlanfejlesztés” A 2008. áprilisi akció idején sokan elmondták, hogy egy Berlin nagyságú város megengedhetné magának, hogy két repülőtere legyen (Londonban még a City Airport-ot is megtartják, a másik négy repülőtér mellett... ). Németország azonban más: ha itt egy döntés megszületett, akkor ezt komolyan veszik. Tempelhofon a jövőre nézve semmilyen repüléssel kapcsolatos tevékenységet nem engedélyeztek, még azt sem, hogy olyan új szolgáltatások (például klinika vagy wellness center) települjenek ide, amelyek kapcsán egyes gazdagabb kliensek magánrepülővel érkezhettek volna a területre. 2010 májusában a volt repülőtér területét megnyitották a közönség előtt: közpark formájában. A „Tempelhofer Freedom” 350 hektáros terület (nagyjából akkora, mint a New York-i Central Park), természetvédelmi, szabadidős és egyéb innovatív tevékenységek számára kínálja felületét. Mára sokaknak kedves helye lett. Néhány csendes évet követően 2013-ban a főpolgármester új ingatlanfejlesztési elképzelésekkel állt elő. Miért maradjon üresen egy ilyen nagy és kihasználatlan hely a város közepén? Megvásárolták a területet a német szövetségi kormánytól azzal, hogy egy részét gazdaságfejlesztési övezetté alakítják. Sőt mivel Berlin évente körülbelül ötvenezer új lakossal bővül, a lakáshiány, a megfizethető lakások szűkössége és az emelkedő bérleti díjak problémáit is kell kezelnie. Ahogyan Berlin vezető várostervezője mondta egy interjúban: „Szükségünk van új lakások és gazdasági terek kevert kialakítására. Ha Tempelhofon nem tudunk építeni, akkor a fejlesztések kijjebb kell megvalósuljanak, és az embereknek többet kell majd utazniuk a munkahelyükre. Ez az első alkalom az utóbbi tíz évben, hogy az önkormányzatnak van költségvetési fedezete új, megfizethető lakások építésére, de nincsen területe ezek elhelyezésére.” A javasolt új fejlesztés tartalma 4700 lakás, kereskedelmi és irodai terek, valamint iskolák és egy nagy nyilvános könyvtár. Mindez 120 hektárt foglalt volna el a 350-ből – a fennmaradó rész park maradt volna. A szenátus javaslata az új lakások egy részénél a hat és nyolc euró közötti négyzetméter-árat jelölte meg, ami ebben a világvárosban meglehetősen alacsony. A javaslatot támogatták a hatalmon lévő politikai pártok, az építőipar, a lakástársaságok és sok más fontos közszereplő is. Győz az ellenállás Berlinben nagy hagyománya van a lakossági kezdeményezéseknek egy-egy ilyen elképzelés támogatására – vagy éppen megakadályozására. Ebben az esetben nagyon gyorsan létrejött a „100% Tempelhofer Feld” Tempelhof esete Berlinnel Tosics Iván Az alábbi történet egy 2014-ben tartott helyi népszavazás kapcsán a demokrácia dilemmáiról szól. Hogyan lehet helyi ügyeket felvetni, megvitatni és eldönteni úgy, hogy a döntés a lehető legtöbbeket kielégítse (tudvalévő, hogy egyszerre mindenkinek megfelelni nem lehet...) Esti kép sétálókkal, a már kiürített repülőtéren
