Budapest, 2015. (38. évfolyam)
5. szám május - Tosics Iván: Tempelhof esete Berlinnel
BUDAPEST 2015 május 11 kezdeményezés azzal a céllal, hogy megvédje a területet, a parkot. Az igen vegyes összetételű csoport (ellenzéki politikai, környezetvédelmi, civil szereplők) fő érve az volt, hogy a szenátus által felvetett problémák ugyan reálisak és megkérdőjelezhetetlenek, de ezeket egész Berlin szintjén kell innovatív stratégiákkal megoldani, nem pedig közvetlenül összekötni Tempelhof ilyesféle hasznosításával. Egyértelmű lakhatási stratégiát is követeltek: „Azt akarjuk, hogy lakáspolitikánk kevésbé az új építésekre összpontosítson, sokkal inkább foglalkozzon a meglévő lakásokkal” – nyiltakozta a mozgalom egyik vezető aktivistája. Azzal érveltek, hogy sok az üres ingatlan Berlinben. Más típusú ellenérvek is felmerültek. A fejlesztés tönkretenné a terület történelmi-szimbolikus értékeit, károsítaná a környezetet, és a rövid idő alatt kialakult, egyedülállóan vonzó „városi játszóteret”. A környezetvédők azt is állították, hogy a „zöld tüdő” felszámolása nyomán nőni fog a levegő hőmérséklete. Továbbá hogy a terület nyolcvan védett vadon élő állatfaj kijelölt menedékhelye lett – mi lesz ezekkel a madarakkal, méhekkel, rókákkal? Van továbbá rengeteg berlini, akik úgy gondolják, hogy ez a nyitott, szabályozatlan hely tökéletes terep futni, gyalogolni, biciklizni, gördeszkázni. „Itt mindenki a maga módján használja a területet. Ez nem csak gördeszkázókat, kerékpárosokat és barbecue-készítőket, illetve motorosokat jelent. Én láttam imádkozó muzulmán embereket is itt. Ilyet még soha nem láttam más parkokban” – olvashattuk egy másik aktivistától. Köreik szerint Tempelhof egyre több berlini számára szimbolikusan a szabadságot és demokratikus döntéshozatalt jelenti a politikai és kulturális elnyomás elleni harcban. A „100% Tempelhofer Feld” polgári kezdeményezés 2014. januárjában 185.328 érvényes támogatói aláírást gyűjtött, valamivel többet a helyi népszavazás kötelező kiírásához szükséges minimumnál (ami hét százaléka a választásra jogosultaknak, azaz 174.117 aláírás). A következő lépés nehezebbnek tűnt, ugyanis a voksolás sikerességéhez előírt minimális részvételi arány mértékét 2008 óta a jogosultak 15 százalékáról 25-re emelték. Nagy szerencse, hogy a helyi népszavazást a 2014 májusi európai parlamenti választásokkal együtt szervezték meg. Így végül Berlin 2,5 millió választópolgárának majdnem a fele voksolt Tempelhof kérdésében is. Csaknem 65 százalékuk elutasította a város ingatlanfejlesztési javaslatát, a támogatók aránya csak 18,8 százalék volt. Ez az eredmény Berlin főpolgármesterének, Klaus Wowereitnek súlyos vereséget jelentett. Az eredmény közzététele után egy interjúban elmondta : „ A Tempelhofer Feld esetében nem egy építési projekt, hanem a város jövője volt a tét... évente 50.000 új lakos érkezik Berlinbe, viszont a város beépíthető területei csökkennek. A berliniek szeretnének megfizethető lakásokat – de nyilvánvalóan nem a saját szomszédságukban.” A projekt elutasítása tehát azt jelenti, hogy a tervezett lakásokat és egyéb funkciókat máshol kell megépíteni, míg a Tempelhof park belátható ideig megmarad mai állapotában. Az olvasónak az lehet az érzése, hogy nem könnyű értékelni azt, mi történt, miért így történt, és milyen következmények várhatóak. Valóban sok és igen különböző értelmezés lehetséges: a helyi demokrácia győzött a hagyományos, felülről diktált tervezéssel szemben jól szervezett helyi érdekcsoportok győztek a szélesebb közérdekkel szemben középosztálybeli csoportok győztek a bevándorlókkal, kisebbségekkel és a szegényekkel szemben (kutatások szerint Tempelhof zöld területét túlnyomórészt középosztálybeli emberek és családok használják, a bevándorlók és a közeli török csoportok alig, mert a terület számukra túl nagy és túl nyitott, nincsenek fák, nem tudnak elkülönülni) környezetvédők győztek a társadalom alapvető szükségleteit hirdetőkkel szemben (a tervezett állami funkciók nem könnyen építhetők meg a város más részein) Thomas Knorr-Siedow felvétele Életkép a hasznosítás műfajairól
