Budapest, 2015. (38. évfolyam)
6. szám június
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVIII. évfolyam, 6. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A BUDAPEST facebook oldalának szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dr. Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Szerenád (20. oldal) A hátsó borítón: Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt... A Horvát fiúk rajza Hársfa utcai otthonukról (2. oldal) BUDAPEST 2015 június BUDAPEST minden tavasszal megváltozik. Megjelennek az utcai teraszok, megsokasodik az idegen szó a nem elsődlegesen turistacélpontok közelében is. Érdemes erre egyáltalán szót vesztegetni? Hiszen így van ez minden világvárosban! Hát ez az. Voltak ugyan, akik már harminc éve így áltatták magukat, de Budapest – ha minden igaz – csak az elmúlt huszonöt évben lett azzá, szinte észre se vettük. Szerény véleményünk szerint három kritérium alapján vizsgálható, eljutottunk-e valóban eddig a stációig. Szükséges feltétel először a jó adottság, az összetéveszthetetlenség. Aztán az, hogy a turistáknak nyújtson közel ugyanannyit, mint az őshonos lakosoknak. (Ennek része az, hogy az őslakosok angol nyelvtudása elérje a kritikus szintet.) A harmadik talán a látványosságok összefüggő, gyalogosan vagy tömegközlekedéssel is bejárható területe. Ebben jól állunk: Budapest mérete ideális. Nem túl nagy, azaz könnyen kiismerhető, de ahhoz mégis eléggé, hogy képes legyen a világ minden kifinomult örömét nyújtani a kultúra, a gasztronómia, az épített örökség területén. Mindez fokozatosan és lassanként következett be. Volt szerepe ebben a Nagykörút, a Nagyvásárcsarnok renoválásának, az Állatkert folyamatos fejlesztésének, a Szabadság híd és a Margit híd nagyszerűen sikerült átépítésének, a Művészetek Palotája létrehozásának, a Szabó Ervin Könyvtár központi épülete bővítésének, a Combino programnak, az új metrókocsiknak, a 4-es metró kierőszakolásának (a csökevényes vonal és az irtózatos költségek ellenére is), az új buszok új színének, a 2010 óta sokasodó utca- és térrekonstrukcióknak, a BKK-nak köszönhető, angolul is hibátlan utas-tájékoztatásnak, a százszámra kihelyezett új jegyautomatáknak, a kicsit nehéz, nehezen hajtható, de mégis működő közbringáknak, a FUTÁR rendszernek, a nagyszerű margitszigeti szökőkútnak (melynek, mint hallottuk, a zenei műsoráról maga a sokoldalú főpolgármester dönt). Ahogy ezeket csokorba kötöttük, adódott a kérdés, mi lehet az oka, hogy a főváros (szinte függetlenül az ország egészétől) mégis inkább evolúciós (szerves) módon fejlődött, semmint revolúciós (rángatásos) módon? Talán azért is, mert sokkal ritkábban (mindössze egyszer) változott az irányítás politikai színezete? Sok jó dolog történt Budapesttel az elmúlt 25 évben, nem is lehet kérdés. El kell ismerni, ami a fővárosból (illetve a kerületekből) indult ki, kevés kivétellel helyes döntésnek bizonyult. Nevezzük néven a negatívumokat is: a bevásárlóközpontok burjánzása tönkretette a belvárosi kereskedelmet, a Bálnát (vajon az egész volt tragikus hiba, vagy csak az elperelése?). Egyértelmű hibának látszik a Városháza program ad acta tétele. S a szoftvert illetően mintha már csak ellentmondásos vagy hibás, irritáló döntések születtek volna. utcanév átkeresztelések, zászló-áttervezés (kétszer is), a számtalan cuki zsánerszobor elszaporodása. Bizonyos állami projektek csak itt valósulnak meg, kockázatunkra. Jól sikerült, de bosszantóan sokszor átadták az alaposan kibővített, máig működési program nélküli Várkert Bazárt. Pozitív példa lehet a határidőre valóban átadott Kossuth tér újjáépítése – mert minősége és egyértelmű sikere még a kormány legélesebb kritikusait is megingatni látszik. Többek között mert bár újjászületése tervezésekor a megrendelő gemütlich szökőkutakat és kandelábereket, csipkés biztonsági kerítéseket vizionált, hála a Tima Zoltán – Mohácsi Sándor építész/kerttervező páros határozott ízlésének, a régi szobrok ízig-vérig kortárs környezetbe kerültek. A tér iskolapéldája lett a régi és új szimbiózisának, mint Budapest egyetlen igazi eséllyel kecsegtető sikerreceptjének. A világvárossá válásban dicséretes része volt továbbá a spontán folyamatoknak, amelyeknek nem volt közük a közpénzhez. Ide sorolhatók például a Falk Miksa utcai antik-utca, a Michelin-csillagos sztárok és a nyomukban lihegő két tucat vendéglő, a kávéházak, a tematikus városnéző séták, a szabaduló-szobák, a Budapest Music Center, s nem utolsó sorban a romkocsma-forradalom, ez utóbbi mára szinte a Duna nyújtotta látvánnyal vetekszik a turistacsalogató faktorok tekintetében. De mégis, jobbára csak tavasztól őszig hiteles így minősíteni. Egyszer majd azt is összeszedjük, hogy az asztaltársaságunk szerint mi minden hiányzik még ahhoz, hogy téli-nyári, azaz teljes jogú világváros legyen BUDAPEST.
