Budapest, 2015. (38. évfolyam)
2. szám február - LIGET PÁLYÁZAT - Minimalista kapuház, fekete-fehér kockák, felhő a fák között
lönleges felvetéseket mennyi hiba és probléma terhelte. A nyertes terv visszafogottabb, talán nehezebben megszerethető, de értékeit egyre erősebben láttuk. Ebben egyetértés volt közöttünk. Valóban zártak ezek a házak, a laikusok biztos mondják majd, még két kocka épül a városban, de belül hihetetlenül elegáns, vonzó és nagyon jól használható világgal fognak találkozni. A kiírásból adódóan szimmetrikus helyzet alakult ki az emlékmű két oldalán, a hely egy tengely lezárásaként értelmeződik. Ezért szinte mindenki szimmetrikus elképzelést dolgozott ki, a továbbjutottak is kifejezetten két hasonló épületben gondolkodtak. A nyertes terv nagy előnye, hogy a bőrében, külső felületében markánsan különbözik a két oldal. Volt persze vita is a zsűriben: itt kell hogy szóljak egy másik izgalmas tervről, amely sokáig esélyes volt. Látványos, igen szép hullámfelülettel összefogott, egyszintes épületek sorát javasolta az egyik pályázó (a japán UAO Ltd. terve), a Városligetet kevésbé zárta le, a fák az épület mögött jól látszottak. A hullám nagyon erős építészeti karakter. Vonzó. Ugyanakkor nagy ára volt ennek, így hatalmas plusz területeket foglalt volna el, húsz méterrel túlnyúlt az épület a Műcsarnok irányába, kilépett a tervezési területről. A műszaki tartalmakkal kapcsolatban is sok kidolgozatlan megoldást találtunk, ezt a második fordulóra sem oldotta meg a pályázó. Egy hártyavékony betonfelületű födémszerkezet mellett felkészültebben, meggyőzőbben lett volna szükséges érvelni. – Milyen lesz a nyertes két kubusa? – Beton és beton között hatalmas különbség van, a Rudas fürdő új épületszárnyán megfigyelhető, hogy mennyire eleven és sokfajta módon használható ez az anyag. Az Ötvenhatosok terén kissé egymás felé forduló két épület egyforma méretű, formájú és szerkezetű: duplahéjas külső burkolat borítja, a két réteg között lépcső. A Fotó Múzeum felülete azonban üveg, amelyen ledes technológiával fotográfiák jeleníthetők meg, az Építészeti Múzeum pedig tömör beton, amelynek felülete egyedi, rajzos kompozíciót sejtet. A felületi jelek elhelyezése számomra még nem meggyőző. A házak időtállósága fontos. A jeleknek, direkt jelentéseknek gyors a kulturális értelemben vett avulási ideje. Ezt a rajzos karaktert ma nagyon szeretjük, de van bennem bizonytalanság, hogy meddig. Párhuzamba állítva a bécsi MQ fekete-fehér két kockájával, azokat semleges kőburkolat fedi, és esztétikai időtállóságukhoz nem férhet kétség. – Meglepetés volt, hogy magyar pályázó, a KÖZTI nyert? – Nagyon örültem neki. Nem tudtuk, hogy melyik terv mögött ki áll, az eredményhirdetésre érkezve találkoztam Tima Zoltánnal, köszöntöttük is egymást, de sem ő, sem én nem tudtam, hogy ők veszik majd át pár perccel később az első díjat. Ezen a pályázaton semmi sem szivárgott ki. Tényleg semmi. Nagyon jó volt végigélni egy ennyire tiszta, csak szakmai szempontok szerint végigvitt pályázatot. – Maradjunk a Dózsa György úton, és beszéljünk az Ajtósi Dürer sor sarkán lévő Néprajzi Múzeumról. Mik voltak a zsűrizés során a legfontosabb szempontok? – A sarokpont okozta a legnagyobb problémát. A városrendezési pályázat lezárása után is maradtak (joggal) kritikus hangok a helyszínnel kapcsolatban. Marginális helyzetbe kerül a Néprajzi Múzeum – érveltek –, ennek a helyzetnek alig van jó megoldása. A szemben lévő házak egy városszerkezeti struktúrának a részei, míg ez a hely a zöld-szövet része. A zsűriben is kerestük a kapcsolódási lehetőséget, végül a Műcsarnoktól induló új lineáris rend részeként képzeltük el, azaz nem szoliter épületként. Mivel minimális volt az esélye annak, hogy továbbjutó építész a két múzeumi helyszínről együtt gondolkodhatott, ezért a zsűrire hárult a feladat, hogy a gondolati kapcsolatot megteremtse. A francia Valet de Martinis DIID Architectes tervének erénye, hogy semleges építészeti karakterével normális egységet alkot a Dózsa György út múzeumaival és a túloldalon lévő volt MÉMOSZ székházzal is, ami a második világháború utáni magyar építészet egyik jeles alkotása. A szakmában sokan kritizálják a terv neutralitását, izgalmasabb épületet vártak erre a sarokra. Nekem sem ez volt a favoritom, de abban biztos vagyok, hogy kiváló lesz a párbeszéd a meglévő és épülő házakkal. – A terv markáns eleme, hogy az épület, mint egy kapu, átlósan átenged a park irányába. Ez mindenki számára érthető gesztus. De jól működik egy múzeum, amely az alsó szinteken két épületre szakad? 26 BUDAPEST 2015 február Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Pillérsorok és átlátások: park és város találkozása az Ajtósi-Dózsa György út sarkán Magasan lebegő gondolat: a japán Sou Fujimoto Architects nyertes terve
