Budapest, 2015. (38. évfolyam)

2. szám február - LIGET PÁLYÁZAT - Minimalista kapuház, fekete-fehér kockák, felhő a fák között

– Heteken át nézegettük elektronikusan az anyagokat, így készültünk a személyes zsűrizésre, ami nagyon koncentráltan, na­gyon feszes tempóban ment. Első körben minden helyszínre hat nyertest kívántunk továbbjuttatni, de a Nemzeti Galéria ese­tében egyetlen igazán izgalmas elképzelés sem volt, és csak négy jót találtunk. Ez volt a legnagyobb és legbonyolultabb épület, a helyszín sem volt jól megválasztva. Nem is lett sikeres a pályázat. A munkánkat széles külső szakértői kör támogatta. Öt meghirdetett szempont volt: az építészeti műalkotás és a Ligethez való kapcsolódás minőségén túl a szakértők a múzeumtech­nológia, a fenntarthatóság és a költség paramétereit pontozták, százalékká for­dították át. Ezeket a pályaművekhez csa­tolva megkaptuk, a második fordulóban az elemzők maguk olvasták fel azokat. A múzeumtechnológiai szempontok fontos­ságát szeretném itt aláhúzni, a sikeres mű­ködés szempontjából ez a legalapvetőbb. – A pályaművek ismeretében marad az emberben hiányérzet. Összességében ke­vés volt az igazán érdekes építészeti fel­vetés. Mi lehet ennek az oka? – Sokat gondolkodom azon, hogy miért nem voltak átütő érdekességű tervek? Nem látom az okát. Azt ugyan tudom, hogy több nagy európai iroda is tapoga­tózott, egy esetleges tervezéshez magyar partnert keresett, de végül elutasításra ta­lált; számos magyar kolléga ugyanis elvi okból nemet mondott a megkeresésre. En­nek híre megy. A helyi építészek vélemé­nye számít, a pályázók számára egy ma­gyar NEM elbizonytalanító. Ugyanakkor ennek ellentmond, hogy Fujimoto , a Zene pavilon nyertese a kortárs építészeti szcé­na különlegesen izgalmas alkotója. – Miért lett olyan sok doboz-szerű épí­tészeti elképzelés? A kompaktság a fenn­tarthatóság szempontjából előnyös, ez lehet az ok? – A kompaktság valóban fontos szempont, de szerintem azért, mert a pályázók – még akik a Dózsa György út lebetonozott plac­cára építettek is – érezték, hogy nagyon csínján kell bánni a terület-felhasználással. Az épületen kívül eső rész zöldesíthető, fásítható: ez ma érték. – A Fotó Múzeum Budapest és Magyar Építészeti Múzeum számára együtt ki­írt pályázatot a Középülettervező Zrt. nyerte két hasonló formájú, de igen kü­lönböző habitusú kubussal. Jin-Jangként, a bécsi Leopold Museum és MUMOK ikertestvéreként, de unalmas kockaként is emlegetik. – Érdekes az építészeti forma kérdése. So­kan hiányolják, hogy miért nem ikonikus épületek valósulnak meg közpénzből? A zsűri is az ikonikus épületek között keres­gélt elsőként. Mi magunk lepődtünk meg a legjobban, hogy a formai értelemben kü-25 BUDAPEST 2015 február Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara A Fotó és Építészeti múzeumok nyertes tervét a Középülettervező Zrt. készítette A Néprajzi Múzeum átenged magán a park irányába (Valet de Martinis DIID Architectes)

Next

/
Thumbnails
Contents