Budapest, 2015. (38. évfolyam)
12. szám december - Gács János: Fénylő találmányok
BUDAPEST 2015 december 24 Az olajlámpások pisla fényét a feltalálók idővel a kanócok újszerű kiképzésével s különböző fémtükrök alkalmazásával igyekeztek erősíteni, míg végül az 1860-as években a petróleum és a huzatot biztosító üvegcilinder alkalmazásával érték el maximális teljesítményüket az akkori utcai fényforrások. A lámpákat azonban darabonként kellett üzemanyaggal feltölteni, gyújtani és oltani, s néha a koromtól is megtisztítani, ráadásul, amikor 1864-ben megjelentek Budapest utcáin, a Kerepesi (ma Rákóczi) utat már nyolc éve gázzal működő lámpák világították meg, s jól látszott: ezeké a jövő. Elődeink a gázfény erejét is számos technikai megoldással igyekeztek fokozni a 19. század második felében. Nagyobb volt, s így fényesebb lángot szolgáltatott az úgynevezett pillangóégő, már csak azért is, mert az égő gáz így nagyobb felületen érintkezik az oxigénnel. Ezt fejlesztette tovább Bunsen találmányával, a laboratóriumokban máig is használt Bunsen-égővel. Ennél a megoldásnál a beáramló gáz szívóhatását kihasználva dúsul fel az oxigén az égéstérben. Az igazi áttörés, amely a gázvilágítás évszázados karrierjét megalapozta, Carl Auer von Welsbach (1858–1929), a kiváló osztrák feltaláló érdeme. Auer a bárói címet jelentő von megjelölést atyjától örökölte, aki az udvari állami nyomda szolgálatában kifejtett munkálkodása jutalmaként nyerte el ezt a rangot az uralkodótól. Auer maga sem főnemesként, hanem kreatív, alkotó szakemberként viselkedett, s több igen fontos találmánnyal is hozzájárult a műszaki haladáshoz. Huszonéves korában Bunsen heidelbergi laboratóriumában dolgozott, majd 1882-től Robert von Lieben bécsi professzor mellett folytatta kutatómunkáját. Kémiai munkássága is jelentős, nevét azonban az általa 1891-ben szabadalmaztatott Auer-égő őrizte meg napjainkig, amely az addig használatos világítóeszközöknél négyszer erősebb, igen kellemes fényt szolgáltatott. Budapesten ma öt helyen is találkozhatunk ezekkel. A Vár mindkét oldalán, a Palota úton és a Vizivárosban, a Műszaki Egyetem főbejárata és a Császárfürdő előtt, valamint egyetlen pesti helyszínként az Állatkertben. Az égők lényege, hogy a gázlángot egy 99 százalék tórium-oxidból és 1 százalék cérium-oxidból álló köpeny („harisnya”) borítja, amely a hő hatására fehér fényt bocsát ki. Auer jött rá ugyanis, hogy bizonyos fém-oxidok a gázlángban tartva felizzanak, ez a felismerés vezette talál-Fénylő találmányok Gács János Az idei volt – 2015 − a fény nemzetközi éve. S Pest város magisztrátusa éppen háromszáz esztendeje hozott rendeletet arról, hogy napnyugta után tilos az utcán gyertya vagy lámpás nélkül tartózkodni. Erről a sajátos intézkedésről, amely a problémák megoldását az arra hivatottak helyett a polgároktól várta, Szilas Péter számolt be a közvilágításnak szentelt mini-sorozatában, lapunk 2008 márciusi és júliusi számaiban. Jelen írásunkban főként azokat a találmányokat és az oltalmazásukra szolgáló szabadalmakat szeretnénk bemutatni, amelyek lehetővé tették, hogy fővárosunk utcái napszállta után is fényben fürödhessenek, de legalábbis biztonságosan járhatóak legyenek. Auer szabadalmi bejelentésének első oldala
