Budapest, 2015. (38. évfolyam)
12. szám december - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA A New York-i Podmaniczky Frigyes Robert Moses (1888−1981) amerikai köz életi személyiség volt, aki sok évtizedes működése során teljes mértékben átformálta New York közlekedését és társadalmi földrajzát. Pedig soha nem választották meg politikai tisztségre. A másik furcsaság volt életében, hogy mindenben az automobil primátusát képviselte, de soha életében nem tanult meg vezetni... A képregény képességei az elmúlt évtizedekben egyre bővültek, a műfaj ma már a magas szintű ismeretterjesztésre is alkalmas. Pierre Christin és Olivier Balez kötetéből például az égvilágon mindent megtudhatunk a nagy machinátorról, akinek mindenki másnál erősebb és árnyaltabb víziója volt, aki több száz projektet vitt véghez. Életének fordulóit drámai élességgel mutatja be a képregény-köznyelvet beszélő, nagy tehetséggel megrajzolt jelenetfüzér. Moses, aki asszimilált zsidó családból származott és a Yale egyetemen végzett, hatalmas energiákkal érkezett a várospolitikába, de eleinte nem csak pártfogók kellettek neki, hanem tanítómester is. Ezt Mrs. Moskowitz -ban, a Demok rata Párt erős szépasszonyában, a jeles filantrópban találta meg. A könyv szerint tőle tanulta meg azt a képességet, ami nélkül semmire sem jutott volna: a kompromisszumok művészetét. A borító versóján térképbe sűrítve megtalálható, mi mindent épített Moses. Nagy találmánya a városi ügynökségek bevezetése volt, a legtöbbjének irányító pozíciójába ő maga ült be. Így külön politikai felhatalmazás nélkül dönthetett az egyes projektekhez szükséges hitelek felvételéről, kötvények kibocsátásáról. Társadalmi érzékenysége közelített a nullához, a slumok eltörlése a föld színéről számára csak egy mellékes, szükséges feladatnak számított. Nevéhez összesen több mint száz projekt kapcsolódik, köztük hidak, alagutak, autópályák, játszóterek, strandok, lakótömb-építkezések és két világkiállítás, valamint olyan nevezetes épületek, mint az ENSz-székház, a Lincoln Center, a Shea Stadion. Érdekes módon uralmának végét nem saját kiöregedése vagy valami lassan kiépülő nagypolitikai ellenerő, hanem Jane Jacobs (1916– 2006), az egyetemet nem végzett, törékeny háziasszony-aktivista és trendfordító urbanista alulról épülő tömegmozgalma jelentette. Ő hiúsította meg a Little Italy-t és a Sohót keresztbe vágó Lower Manhattan Expressway tervét (amelynek áldozatul esett volna a Washington Square Park is). A könyvnek két, sokatmondó mottója van. „Have no fear of change as such and on the other hand, no liking for it merely for its own sake.” Robert Moses (Ne féljünk a változástól, mint olyantól, másrészről ne erőltessük azt pusztán a változás kedvéért.) „Cities have the capability of providing something for every body, only because, and only when, they are created by every body.” Jane Jacobs (A városok képesek arra, hogy mindenkinek nyújtsanak valamit, hiszen mindenki alkotásai, de csak akkor, ha valóban így van.) Jane Jacobs nagy New York-i hőstette után Kanadába költözött. Simplicissimus 1991-ben személyesen találkozott vele egy kis társaságban Torontóban. Fogalma sem volt arról, hogy kicsoda, eljövőben mondta el a barátja: „Tudod te hogy ki volt ez a törékeny kis öregasz szony? Jane Jacobs!” Még ott, Torontó ban rohant a könyvtárba. Podmaniczkyre visszatérve, ő Moses-hez szinte semmiben nem hasonlít. Tevékenységi ideje a Közmunkatanács fénykorára esett. Persze „bűnrészes” volt a régi Belváros lebontásában – de hát azzal mindenki egyetértett... Ám azért jó lenne egy ilyen képregény Podmaniczkyról... Ha már egy rendes életrajzot még nem írtak róla. Meg Baross Gáborról – bár az ő tevékenysége nem Budapesthez kötődött. Steindl Imréről is lehetne jó képregényt alkotni, mert sok volt életében a dráma. (Pierre Christin – Olivier Balez: Robert Moses (The Master Builder of New York City, Nobrow, London, 2014, 107 o., EUR 20) Elképzelt képregény Steindl Imre életéről Gyermekként apja Kígyó utcai ékszerészüzletében, ahol elbűvölik a féldrágakövek színei. Gimnázium a pesti főreálban (ma Eötvös Gimnázium, ahová Simplicissimus is járhatott – sőt! e lap főszerkesztője is); valamilyen diákcsíny. Pesti és bécsi diákévek, sörözés egy bécsi kocsmában tanárával Friedrich von Schmidt tel, aki ép pen a bécsi Városházát tervezi. Aztán német- és franciaországi utazások, jegyzetfüzettel egy kastély előtt. Aztán Pesten, a Műegyetem egyik legfiatalabb tanáraként. Első igazán nagy megbízása, a Váci (akkor még Lipót) utcai Új Városháza, amit neoreneszánsz stílusban tervezett meg, ezt rendelték tőle. (Ez volt az első nagy konfliktusa) Műegyetemi tanítványaival műemlékfelmérő országjárásra indul. A Műemlékek Országos Bizottsága tagjaként. Az eredeti Vajdahunyadvár restaurálásának vezetője – sajnos nem lehetett befejezni. Záporoznak rá a kitüntetések, megkapja a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Aztán jön a nagy Országház pályázat, 1883. február 1-jei határidővel. Az utolsó estén is még az utolsó simításokat végzi. Bekerül a második fordulóba, egy újságból tudja meg. A műegyetemi ifjúság fáklyás felvonulással ünnepli, hogy pályadíjat kapott (negyedmagával). Végül elnyeri a megbízást. Háromszor is átterveztetik vele az épületet. (Egy-egy oldalpár mutatná az új elemeket, hegyesebb tornyok, plusz egy emelet, a Duna enyhe kanyarodása miatti 5 fokos törés elhagyása, kevesebb, de nagyobb udvar, stb.) A 18
