Budapest, 2015. (38. évfolyam)

12. szám december - Buza Péter: Cipruslombok Júliáért

BUDAPEST

2015 december

11

rödön kivül esik, nem való az élet, melyet nélküled, távol tőled elgyötör, veled, melletted és éretted élni ez az én hivatásom, − ezen kívül és e nélkül én a legnyomorultabb vagyok a görbehátu kis féregnél, melyet elsodor a forgószél s már a másik percben megfojtva, megsemmisitve dobja le valami kopár földre. Te vagy nekem életem, vérem, egészségem, gondolkodásom, testvérem, anyám, barátom – nálad nélkül csak az őrültség sötét réme az én kisérőm.

Mert itt, minden mit látok, mit hallok, csak a rettentő kisértetet tünteti elém.

Szerdán reggel indulok s még szerdán este pár percre látni foglak téged, ki nekem egyedül mindenem vagy Joska

= u. i. Légy nyugodt: egy hang, egy szó sem jött ajkamra, egy tekintet egy tett sem volt olyan a melyben megfeledkeztem volna (olvashatatlan szó – B. P.)

terólad

s ma

gamról.

Dernői Kocsis és Mikes úgy gondolják, Gyulai Pál (vagy Petőfi Zoltán

) fogadta meg Júlia mellé a Zerge utcába Tóthot, aki sok éven át főrangú családoknál nevelősködött. Legkorábban 1867 nyár végén alkalmazhatták (Petőfi özvegye 1867 nyarának közepén költözött el a családjától). Mint Dernői Kocsis írja (és mások is utalnak rá), fizetésre-jövedelemre szorult a fiatalember, éppen nem nevelt báró vagy gróf-fiakat. Az azonban a helyzet, hogy a kiegyezési kormányzat felállásakor, 1867-ben volt már állami állása. A Földmíves, ipar és kereskedelmi minisztérium postai ügyosztályának számvevőségén dolgozott számtisztként (a kiadásokat, bevételeket rögzíti, ma könyvelőnek mondanánk). Hogy hivatali karrierjének további állomásait is rögzítsük (a család és Tóth korábbi életrajzírói erről nem tudnak), az 1870-es évek legelejétől 1875-ig a szintén ehhez a minisztériumhoz tartozó Országos Magyar Statisztikai Hivatalban dolgozik, itt is számtisztként, majd 1876-tól megtalálja igazi életpályáját: előbb Sopron, majd Pest megyében lesz tanfelügyelő, dicséretes sikerrel, nyugdíjazásáig. 1867-ben Júlia harmincnyolc, József huszonnyolc éves. Talán a méhnyakrák első tünetei voltak, amelyek 1866 végén jelentkeznek, sok szenvedést okozva Júliánál. Fia, Attila, 1866 decemberében írja levelében Zoltánnak Szegedre: „sze

gény mama mintegy öt napig feküdt”. A nemi érintkezéssel terjedő vírus okozta méhnyakrák tünetei megjelenésük után egy-másfél évvel kezdődnek és hatalmasodnak a halálig. Ezzel szemben Dernői Kocsis könyvének szövegéből több mint tíz éves, lassú lefolyású, végzetes folyamat rajzolódik ki. Dernői Kocsis szerint Júlia Árpád születése után, 1856-ban fordult először Walla doktorhoz (Walla Ferenchez, a Rókus kórház szülész-sebészorvosához), hogy „bizonyos tünetek felől”

kikérje a véleményét. Ők ketten az 1860-as években