Budapest, 2015. (38. évfolyam)
11. szám november - Somogyi Krisztina: MŰEMLÉKMENTÉS - Kézbe vett ház
BUDAPEST 2015 november 20 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara formálva a beruházás bizonyosan sokkal gyorsabban megtérült volna, a tervezési fázis során azonban ezt a tervezők elvetették. A beruházó önkormányzatot dicséri, hogy ezt a döntést tiszteletben tartotta. Szintén a beépítés mértékével függ ösz sze, hogy a felújítás során a belső udvar is megmaradt, ennek diszkrét megünneplése is alapvető része a felújításnak. Az átalakítás során tulajdonképpen egy átriumos elrendezésű ház jött létre, amelyet L alakban maga az épület, az utca felé a kapu és egy garázs között lévő nyitott-fedett térrész határol. A Kapucinus utcai rekonstrukció sikerének fontos eleme, hogy az épület nem múzeumi tárggyá alakult át, hanem lakóépületként él tovább. „Nagyon sok múlik a részletek megoldásán” – hangsúlyozták a tervezők. A részletekkel való bíbelődés nagyon sok szakember munkáját feltételezte, így a festett gerendákat elvitték restaurálni, a kőpótlások módját restaurátoroknak kellett megtanítani a kőműveseknek, kutatások előzték meg-egy egy talált elem viszonyát az épülethez. Így is marad számtalan megválaszolatlan kérdés. „Gótikus kőfaragványok vannak az egyik szobában, az ablakok pedig egy rangos, talán középület elemeinek tűnnek. De nem tudhatjuk biztosan, hogy itt állt-e az az épület, avagy a csak beépítették másodlagos alapanyagként ezeket. Az ülőfülkék pozíciója, így az utca és a bejárat viszonya sem egészen tisztázott, az épület bejárata máshol lehetett. Izgalmasnak gondoljuk, hogy az alapos kutatás ellenére is sok kérdés megválaszolatlan maradt. A közhiedelemmel ellentétben nagyon sok kreatív feladat adódik egy ilyen munkánál. Sok esetben puzzle-szerűen próbáljuk kitalálni, hogy hajdan mi lehetett, de egyes részletek értelmezése bizonytalan. Jellemző példa erre az a cégérfelirat, ami a 18. század végén a ház pincéjében működött, „a Két Törökhöz”címzett kocsmához tartozott. A helyszínen másolatban meghagyott német szöveg így szól: All(es) hier Schencke Man Ein Das Rothe Türcken Blüt, Auch Bier Und Weis u(nd) Ro(th) So Uns Ergo ferSchu(ld) Fordításban ez: Itt mindenütt vörös török vér ömlött ki, (és) sör is és fehér és vörös (bor) is, így (maradt) nekünk tehát az adósság / a vétkezés” – támasztja alá Garaguly a múlt megismerése során jelentkező értelmezési dilemmákat e viszonylag ép szöveg értelmezésével. És itt fontos visszagondolnunk arra, hogy ebből az apró épületből igen gazdag leletanyag került elő, ráadásul a budai vároldal története hajdani iratokban is jól dokumentált, a tervezők pedig éveket töltöttek el a felújítással. „Három év alatt egy gyereket is fel lehet nevelni. Sok idő ez. De szükség volt rá. Szerencsére a főnökeink megértették, és hagyták, hogy annyi időt töltsünk a házzal, amennyit mi fontosnak gondoltunk. A törődés időigényes. Ez nem mindig térül meg anyagi értelemben, de reméljük, hogy a ház mai állapota, vízivárosi jelenléte végül megnyugtatóan rendezte a jelen és a múlt viszonyát.” Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a ház 2013-as átadása után több lapban szerepelt, így a BUDAPEST (2013/9) ís írt már róla. A ház a Budapesti Építész Kamara Nívódíj pályázatán az építészek elismerését vívta ki, a műemlékes szakma ICOMOS díjjal jutalmazta, nemrég pedig a Média Építészeti Díja versenyen az Index különdíját kapta meg. A siker kapcsán érdemes újragondolni a műemlékfelújítással kapcsolatos vélekedéseket, annál is inkább, mert a Föld beépítettségéből adódóan, építészeknek és laikusoknak is egyre gyakrabban lesz szükséges valamilyen élhető és elfogadható viszonyt kialakítani az elmúlt korok építészeti hagyatékával. „Egy ilyen régi ház komplex kihívás. Állandó izgalom, meglepetés még a kivitelezés folyamán is. Elképesztő kincseket lehet taláni a meglévő városi szövetben. Komoly szellemi kihívás az örökségnek a mai korhoz való igazítása mind funkcionális, mind technológiai, mind szellemi értelemen. A műemlékek érzékenyek az aránytévesztésre, ha a technonógiát, a tervezőt vagy a kort valaki túldimenzionálja, abból nem lesz szép, hiteles eredmény. Ezért a műemlékes építésznek nagyon kell ismernie a saját helyét a világegyetemben.” ● A három szintes lakóépület tervezője: Hild Csorba Bernadett és Garaguly Kinga (Forster Központ) A ház alatt hatalmas pince vár hasznosításra
