Budapest, 2015. (38. évfolyam)
2. szám február
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVIII. évfolyam, 2. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A BUDAPEST facebook oldalának szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dr. Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Győztünk! (2. oldal) A hátsó borítón: A kép szobám falán (19. oldal) BUDAPEST 2015 február BUDAPEST része – tudjuk – Kispest is. „A telken lévő építmények bontásra érettek.” Ezzel a zárójeles mondattal zárul „Budapest Főváros XIX. ker. Kispest Önkormányzatának” pályázati hirdetménye. Mire ezek a sorok megjelennek a BUDAPEST publicisztikáinak fenntartott hasábján, még tíz napig jelentkezhetnek az érdeklődők a versenytárgyalásra. Hogy aztán egy hétre rá megkezdődjön a licit a Kossuth Lajos utcai Breznay-házra. Az utolsó és igényes nyaralóvillára, amely még megvan, amelynek születési évköre azonos a településével. Az 1870-es években építtette Breznay Béla egyetemi tanár, a teológia professzora. Az éppen megszülető Kispest első főutcáján az idő tájt a kor reprezentatív személyiségei foglaltak maguknak kilátópontokat saját házaikban az utca vonalánál kezdődő, gazdag vegetációjú pesti pusztaságra és mocsárvidékre. A villa már emberöltők óta az államé volt, több évtizede pedig az önkormányzat tulajdona. Belakták intézményeikkel. Lelakták gondatlan, felelőtlen gazdaként. Hosszú évek óta áll üresen. De még most sem biztos, hogy „bontásra érett.” A cinikus érvelőknek persze ez a legkényelmesebb megoldás. S úgy látszik nem csak a kerület felelős (?) vezetőinek, testületeinek, de egész társadalmának is teljesen mindegy, mi történik, miután valaki a liciten elnyeri majd a jogot a most még csak tíz, de ezután hetvenöt százalékos (!) beépítésre, a 18 méteres (!) maximális épületmagasságra. (Ott van már a közvetlen szomszédságában a minta, erre számíthatunk.) A helyi médiát éppen úgy nem érdekli, ami történni fog, mint ahogy a kerület civil társadalmát, ahogy az építés és értékőrzés hivatásosait sem. Annak idején, 1883-ban Breznay Béla s mások a szomszédai közül mai értéken egyenként félmillió forintot adományoztak a település első vezetésének, hogy itt, a közelükben épüljön föl az első, bővítve máig szolgáló községháza. Mai urai egy tál lencséért, ötvenmillió forintért adják el, s pusztítják semmivé Kispest születése korszakának utolsó igényes nyaralóvilláját. Szegény Kispest. Szegény BUDAPEST fotó: Sebestyén László
