Budapest, 2015. (38. évfolyam)
11. szám november - Somogyi Krisztina: MŰEMLÉKMENTÉS - Kézbe vett ház
BUDAPEST 2015 november 18 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Egy polgári lakóházról szól ez a történet. Nem voltak híres tulajdonosai, építőmestere nem ismert, a funkciója sem különleges. Nem egyedisége hordoz értéket. Sajátossága, szépsége éppen a hozzá tapadó hétköznapi időben rejtőzik, konkrétanabban, hogy ez a lakóház már 1695-ben is bizonyíthatóan egy család életét szolgálta. A használat folytonossága teszi izgalmassá a Kapucinus utca – Pala utca sarkán lévő L alakú épületet, ez is formálta széppé az idők során. Értő szemek számára a falak rétegzettségéből, a megtalált építőelemekből kiolvasható például, hogy időről-időre átalakult a családok igénye szerint, az építészek megfogalmazásában „spontán műemlékvédelmi beavatkozások” sorozataként is elképzelhető. Racionális döntésekből, az épületet használók szükségleteiből és igényeiből következik a megtalált állapot. Éppen ezért – az építészek szemléletével egyetértve – nem nagy korstílusok jegyeit kellett itt felmutatni. A lakóház generációról generációra történő áthagyományozódása és ennek téri vetülete maga a védendő örökség. „Egy kori, egymást követő tulajdonosai hasonló társadalmi státuszúak voltak az évszázadok során, hasonló anyagi lehetőségekkel, ezért mindig csak annyit változtattak az épületen, ami kényelmes lakhatóságát és az adott korra jellemző dekorativitását biztosította” – hangsúlyozták a tervezők. Racionális emlék Ennek a természetes viszonyulásnak a megfogalmazása, kiemelése egyben tézismondata is a műemléki átalakításnak. Bár a helyben talált leletanyag mind számban, mind korban gazdag volt, a ház mégsem ezek a bemutatását szolgálja. „Egymás mel lett volt és maradt is a gótikus ülőfülke-sor, a középkori kváderekből épített sarokarmírozás, a másodlagosan falazóanyagként felhasznált török turbános sírkő, és gótikus körtetagozatos nyíláskeret, egyéb középkori faragott kövek, reneszánsz ízlésű, kora barokk freskótechnikával készült kváderezés, dekoratív biedermeier rozettás és babérkoszorús minták. (...) A kutatás és a helyreállítás során az épületből eredő hitelességet próbáltuk kibontani, mások számára érzékelhetővé tenni. Nem akartuk, hogy akár elvek, akár szokások, akár koncepció alapján illusztrációvá degradálódjon az épület.” A cél tehát nem az volt, hogy nagy műalkotásként, a történelmi korokról adandó leckeként jelenítsék meg mindazt, ami a kutatások során előkerült, hanem Kézbe vett ház Szöveg: Somogyi Krisztina Budán, a Vízivárosban évszázadok óta álldogál egy kétutcás épület. Lakóház volt klasszikus történetében. Mesteremberek, így mészáros, kéményseprő, ács, halászmester és rézöntő lakta, de egyes részletei már a török előtti időre is emlékeznek (bővebben lásd Buza Péter : Időutazás a Kapucinus utcában, BUDAPEST 2013/9.) A hely az elmúlt évtizedekben vészes hanyatlásnak indult, szükséglakásait hontalanok lakták, macskák és galambok költöztek a falak közé. A kerület végül lépett: az akkor éppen MNM-NÖK-ként működő mai Forster Központ két lelkes fiatal tervezője, Garaguly Kinga és Hild Csorba Bernadett három év kitartó munkájával benn tartotta a házat az idő sodrá sában. Nemcsak a falakat sikerült megmenteniük, hanem azt a természetes jelenlétet is, amely évszázadok alatt kialakult. A Kapucinus utcai lakóház a Budapesti Építész Kamara 2015-ös Nívódíj pályázatán Jelölt kategóriában kapott elismerést, ennek kapcsán kérdeztük a tervezőket a felújítás szemléletéről. MŰEMLÉKMENTÉS A rekonstrukció egy egész terület hangulatát erősíti fontos sarokponton
