Budapest, 2015. (38. évfolyam)
11. szám november - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Újházi Ede színészete és levese November 4-én volt száz éve, hogy meghalt Újházi Ede (1841–1915) a Nemzeti Szín ház örökös tagja, az úgynevezett természetes színjátszás egyik hazai meghonosítója. Apja jómódú debreceni orvos volt, aki a színházban is gyakran teljesített szolgálatot. Fia nem kért a kereskedelmi pályából – megszökött előle, és vándorszínésznek állt. Hat vidéki évad után került a Nemzetibe, ahol először nem találta a helyét, nem szerette az állandósuló intrikus szerepeket. Egy súlyos gégebaj csaknem véget vetett a pályájának, és mert a gyógyulás után a hagyományos, deklamáló stílusra nem volt fizikailag képes (visszamaradt egy kis rekedtesség a hangjában), sokkal tudatosabban, egyben természetesebben kezdett beszélni. Ám ezt csak írásos beszámolókból tudjuk. Hangfelvétel nem készült vele (legalább is nem került elő), némafilm felvétel igen, az is elveszett. Néhány fénykép emlékeztet rá – meg a róla elnevezett tyúkhúsleves. Erről Nagy Endre , a neves újságíró és konferanszié írt igen szépen a Nyugat folyóiratba 1930-ban megjelent portréjában: „Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főlniök, amíg belemáltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált.” A leves maga úgy jött létre, hogy egyszer a ligeti Wampeticsben (a Gundel elődjében) a szakácsnak elsorolta, hogyan szereti ő elkészíteni a húslevest. Másnap a szakács tisztelete jeléül megfőzte leves első változatát. Nagy Endre így összegezte Újházi féloldalas halhatatlanságát: „Színész volt, nagy művész volt, tehát emléke kortársai élethossziglanára ítéltetett. De egy maradandó emléke mégis van: a vendéglők étlapján a Chateaubriandok, Wellingtonok között ott szerepel az Ujházi-leves is. Nem Debrecenből hozott vén kakasokból három napig főzve, egy kis híg lé, illuzió-keltésül belédobált csirke-aprólékkal, borjúmócsinggal. Egy kis hígra eresztett forma az eredeti ízek, erők, lényegek nélkül. Dehát van-e, akinek alkotásából több marad meg?” (A teljes Nagy Endre cikk itt: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00484/14962.htm) Az Újházi tyúkhúsleves, a NoSalty receptblog szerint Sok étterem étlapján elmaradhatatlanul virít Újházi levese, de kíváncsi voltam, mindennapjainkban él-e még a népszerűsége. Kicsit böngésztem a hálón, és azt láttam, hogy az egyik legnépszerűbb receptblogon egy Kiki nevű felhasználó be jegyzését 61883 személy nyitotta meg. Még népszerű! Kiki a közepes nehézségű főzési mutatványok közé sorolja a levest, az előkészületekre 30 percet, a főzés időtartamára 180 percet jósol. Hozzávalók hat adagra: 1,8 kg tyúk / 4 nagy db sárgarépa / 2 db fehérrépa / 1 db zeller / 3 gerezd fokhagyma / 1 db vöröshagyma / 1 db zöldpaprika (kisebb) / 15 szem bors (őrölt) / 3 l víz (szükség szerint). Elkészítés: 1.) A tyúkot feldaraboljuk és hideg vízben, lassú tűzön elkezdjük főzni. Időnként lehabozzuk. A zöldséget megpucoljuk és hasábra vágjuk. 2.) Ha már nincs több habja, beletesszük a zöldségeket, a fokhagymát, a hagymát, a zöldpaprikát és a szemes borsot. Ízlés szerint sózzuk. 3.) Nagyon lassú tűzön, gyöngyözve főzzük. A főzési idő a tyúk korától függ. (3–4 óra) 4.) Ha megpuhult, a levest leszűrjük és lehetőleg házi tésztát főzünk bele. A költséget Kiki kb. 2000 forintra teszi, eddig több mint ötven alkalommal csinálta meg a levest. Ugyancsak november 4-én (szörnyű baleset a Margit-hídon) Kevesen tudják, hogy az Országházban valaha mintegy húsz család is lakott. A kapusokon kívül az országházi apparátus vezetői is. Reischl Nándor fűtésszerelő fia, István volt az első gyermek, aki az épületben született. Ő később Edelényi re magya rosította a nevét, a harmincas évek végétől ő lett az Országház Hivatalának gazdasági vezetője. Akkoriban a családok meglehetősen szabadon kószálhattak az épületben. 1944. november 4-én délben Edelényi Istvánné a két gyermekével a Vadászterem előtti, Dunára néző hatalmas erkélyen levegőzött, amikor óriási dörrenést hallottak észak felől. A Margit-hídnak a Pesthez legközelebbi ága már a levegőben volt, aztán a vízbe zuhant. Szinte azonnal követte a szigeti lejáróig a többi hídszakasz. Ma már nem lehet pontosan megállapítani, mi okozta a nyilvánvalóan nem tervezett robbanást. A forgalmas hídról több jármű, köztük egy villamos is a folyóba zuhant, csaknem százan megfulladtak, többek között Kabos Endre kardví vó olimpiai bajnok. Jellemző volt a Pesti Hírlap harmadnap közölt tompított közleménye: „A Margit-hidon munkálatok köz ben úgy látszik a gázvezeték hibája folytán szombaton robbanási szerencsétlenség történt, amelynek a folytán a forgalom a hídon megszakadt. Sajnálatosképpen a szerencsétlenségnek emberélet is esett áldozatul. A hivatalos vizsgálat folyamatban van.” A robbanás nem lehetett szándékos, hiszen negyven német utászkatona is meghalt. Ők a már régebben aláaknázott hídszerkezetre éppen robbanótölteteket szereltek. A legvalószínűbb ok az lehetett, hogy a híd alatt futó gázvezeték eresztett, és azt egy, a hídról elhajított cigaretta lángra lobbantotta. 1945. január 18-án aztán a budai részeket is felrobbantották, már előre megfontolt szándékkal. 14 Újházi Ede idős korában (FSzEK Budapest Gyűjtemény)
