Budapest, 2015. (38. évfolyam)

11. szám november - Simplicissimus Budapestje

Edelényiék 1948-ig lakhattak az Ország­házban, akkor mindenkit kiköltöztettek. A forradalom bukása Jól tudjuk, hogy az 1956-os rövid szabad­ság is november 4-én ért véget. A forra­dalom – hősies ellenállás formájában – még élt néhány napig. A Szovjetunió 16 hadosztállyal és 2000 (!) harckocsival ro­hanta le Magyarországot. Az ellenálló gócpontokat egyes helyeken légierővel is támadták. Csepel például – hihetetlen módon – november 11-ig tartotta ma­gát. Kádár ekkor mondott (november 4-e után) beszédet, kijelentette, hogy a felke­lést (ezt a szót használta) leverték. Ezen a napon mentette fel az Elnöki Tanács a Nagy Imre kormányt. A forradalom köz ­jogi értelemben ekkor, lelki értelemben Nagy Imre kivégzésének napján, 1958. június 16-án ért véget. Az új kőtár és az épülettörténeti kiállítás az Országházban A Kossuth tér átépítése lassan a befejezé­séhez közeledik. A külszínen már csak az Andrássy szobor híresen bonyolult relief­jei vannak hátra. Illetve új homlokzatot kap a metróállomás feletti, 1972-ben el­készült MTESZ-ház. Továbbá a hírek sze­rint visszaállítják a Steindl tervezte Sze ­mélynök (ma Balassi Bálint) utca 5. szám alatti Országgyűlési Irodaház elbarmolt tetőszerkezetét. Október elején két régen várt új kiállítás is megnyílt. Az egyik a térszín alatti Kőtár. Itt több mint nyolcvan olyan homlokzati kő-, fém- és kerámiaelemet mutatnak be, amelyeket már újra cseréltek, de viszony­lag jó állapotban maradtak meg. A kiállí­tást az egykori északi szellőzőalagút 1927-ben feleslegessé vált szakaszán rendezték be. Akkor állították fel a Kossuth szobrot, az alagút elvesztette eredeti szerepét, le­zárták, és részben feltöltötték földdel. A szellőzőalagutakat az elmúlt években, a Kossuth tér rekonstrukciója során ásták ki, és látták el új funkcióval; a déli alagút­ban létesült tavaly az 1956-os emlékhely. A Kőtárban minden egyes darabról egy vázlatrajzon jelzik, hol volt a bemutatott eredeti kő- vagy rézdarab. A tárgyak a fa­lak mellett láthatók, középen fémlemezek­re nyomott fényképek függenek az alagút padlója és mennyezete között, magyar és angol magyarázó feliratokkal. Az egész kiállításról látványosan hiányzik a mo­dern technológia. Nem véletlenül – ez a kiállítás a homlokzati díszek örökkévaló­ságnak szóló világáról szól. Mintegy húsz perc kell figyelmes meg­tekintéséhez. Ez alatt egészen intim vi­szonyba kerülhetünk a hatalmas épülettel. A kőtár minden nap, ingyenesen megte­kinthető. Az országház építészettörténe­tét bemutató kiállítást viszont csak azok nézhetik meg, akik jegyet vesznek a Par­lament meglátogatására. Terének egyik különlegessége, hogy a te­tejét üveg fedi. Az országház legészakibb udvara alatt vagyunk. Vagyis annak falai maguk is a kiállítás részét képezik. Ahogy a kőtárban, itt is akadnak igen érdekes tárgyak. Például az egyik szé­pen restaurált rézvitéz (ezekből két da­rab őrzi a Dunára néző tornyokat, illetve egy-egy – a legdélibb, illetve legészakibb – a tetőgerincet). És itt látható az Ország­ház 1:100-hoz méretű makettje, amelyet félévi munkával készített el a Hajnal Pé ­ter és Bojti Márton vezette 19 fős csapat. Van itt fából készült Rákosi címer, itt van az eredeti, egytonnás vörös csillag és az eredeti központi óra... Ha lehet még ennél is érdekesebbek az ani­mációk. Három is van belőlük. Az egyik két és fél perc alatt lejátssza nekünk, ho­gyan épült fel az Országház. Hogy ne le­gyen unalmas, úgy mutatják a történé­seket, mintha egy köröző helikopterben ülnénk. Az állványzat és a nagyobb szer­kezeti darabok az égből látszanak érkez­ni. Alul pedig egy időskálán azt is láthat­juk, hogy mikor történnek a dolgok. (Hat nyelv között lehet majd választani, egye­lőre csak a magyar és az angol működik.) Hasonlóan érdekes a tér kialakulásáról ké­szült animáció, itt a szobrok jövését-me­nését is nyomon lehet követni, meg a vil­lamos- és trolivonalak változását. A harmadik animáció az egykori tervpá­lyázaton nyertesnek nem minősített épü­leteket mutatja meg a Duna felől, ügye­sen belehamisítva a mai Kossuth térbe. Szenzációs mindegyik. A kiállítás erényeihez képest eltörpül a grafikai munka gyenge színvonala. Nem lett volna szabad groteszk betűket hasz­nálni a jelentős mennyiségű magyarázó szöveghez, különösen nem elválasztás nélkül sorkizárt szöveget alkalmazni. Az pedig, hogy az idézőjel kezdő tagja hol (helyesen) lent van, hol fent (így az an­gol szövegeknél kell), kifejezetten a saj­tóhiba-kategóriába tartozik. Néhány hétig ez a kiállítás Országház-vi­zit nélkül is megtekinthető, 6 és 8 óra kö­zött, miután a turistahad eltávozott. Fi­gyeljék a honlapot. (A Kőtár és az Építéstörténeti kiállítás koncepciójáért és létrehozásáért Wachs ­ler Tamás, a Steindl Imre Program veze ­tője volt a felelős.) ● 15 fotó: Simplicissimus

Next

/
Thumbnails
Contents