Budapest, 2015. (38. évfolyam)
10. szám október - Horváth Júlia Borbála: DÉLUTÁN - Kincsészet és fafül
BUDAPEST 2015 október 26 A legtöbb városi ember ellensége az eső, a köd, a természetjárók nagy része viszont kifejezetten kedveli. A nyirkos napok utáni hetekben megindul az erdei populáció, újabb és újabb fejek nyúlnak elő az avarból. Az álcázás tökéletes: narancs, okker, aranybarna, az aljnövényzethez alkalmazkodó divatszínek, nonfiguratív formavilág. Persze veszélyes vállalkozás a részükről, mert még fel sem szárad az égi harmat, megjelenik az ellenség. Zsákokkal támad és hatalmas hüvelykujjával derékon ragadja a zsenge gombatestet. Mindössze halk pattanás, amikor elválik a test a tönktől: neked annyi, gyilkos szerzet... – etikailag kérdéses, hogy a mérges gombák leszedése hasznos művelet-e, vagy nyereségvágyból elkövetett gombászkodás. Hogy mondhat ilyet? Az erdő mindenkié... Üdítő gondolat, a kirándulócsoport a városlakók lelkesedésével veti magát a természet rejtelmeibe. A madarak... a fák... a napsütés... – minden tetszik, minden zsír; sötétedéskor a hazamenés is. A piros jelzés mentén ismerek egy bodzást... – nyomban támogatókra lel a külön utas túrázás, recs csen a faág, suhan a lomb, néhány albogár időben bemenekül a levedlett fahéjak közé. A csoport vidáman vonul az erdőben, messziről morajlik a városzaj, a dugóban született szennyszavakat messzire fújja a szél. Keressünk kincset! Inkább találjunk! – a jó levegő különleges hatást gyakorol a fantáziára, innen is, onnan érkezik néhány figyelemreméltó történet. Legutóbb Zalá ban találtak korsókat... nyílhegyeket... ékszert... olajat... – azt csak szerettek volna, replikázik a józanabb szárny, és a csoport átmenetileg megelégszik egy rozsdás kínai lombvágóval. A kirándulóknak nem szegi kedvét az ipari lelet, és a következő ábrándozásra alkalmas tisztásig megannyi változatát gondolják át a kincskeresésnek. Mígnem egy óriási őzlábgomba állja útjukat. Piruló változat... Nagy... Kicsi... – emlékfoszlányok a fajtákról innen is onnan is, biztosat azonban egyikük sem tud mondani, végül összekapcsolódnak a törekvések: Állítólag gombászás közben találták a kincseket... – s valóban lehetséges, hogy másképp kell közelíteni a sikerhez. Az ötlet tetszést arat, és a kincsvadász társaság gombakörré alakul. Laskagombából legjobb a pörkölt... vargányából a krémleves... őzláb kapros-tejszínes mártásban... laskagomba- saláta... – mint ha konyhai illatok vegyülnének a mézes délutánba, a társaság megállíthatatlanul nyomul előre. Vajon kisütöd a szalonnát, a hagymát üvegesre párolod, rádobod a Kincsészet és fafül Horváth Júlia Borbála Nagykalapos, szikár alak álldogál, mellette tömzsi húsos, félig elfeküdve. Odébb elegáns léha, kinek mindegy a téma: szívósan kúszik fölfelé. Lássuk, miből élünk... – az őszi betakarítások idején dagad a kamra, és derül a kedv; szilva, szőlő, dió, s mindenféle jó. Az októberi napsütésben jutalom minden kint töltött pillanat; dolgozó, kiránduló célja egy: kihasználni az utolsó langymeleg napokat. De csak óvatosan a halált okozó tevékenységekkel. DÉLUTÁN
