Budapest, 2015. (38. évfolyam)
10. szám október - Horváth Júlia Borbála: DÉLUTÁN - Kincsészet és fafül
BUDAPEST 2015 október 27 fölaprított gombafejeket, tejszín, kicsinyke bors... tizenöt perc alatt megvan, hm... E ponton végleg eldől a további program, elvégre itt az őszi szedési szezon. Kutató szemek pásztázzák a fák tövét, a bokrok alját, a kijelölt turistautat, ugyan ki követi már, mélyen bent járunk a rengetegben. Két kis csiperke... vagyis vargánya... esetleg fafül... – a fajismeret továbbra sem erős sége a csoportnak, végül kiegyeznek az általános erdei változatban. A bizonytalanság nem vesz vissza a jókedvből, a társaság nyomul tovább, az elszántabbja már teletömte a kiürült uzsonnás zacskókat. Az egyik vízfolyás mentén pazar látvány fogadja a keresőket: hű, mennyi... ebből egy egész iskola jól lakhatna... – tán nem azzal kellene kezdeni, váll mögül cserzett hang szól. Megdöglik a nejlonban... – Úristen! – A leszedett gombát nem tároljuk lezárt dobozban, mert a levegőtlen közegben gyorsan romlik. – Ajjaj! – Leszedéskor a tővel együtt emeljük ki a földből, nem pedig letörjük a felső részt... A szedési lázban senki nem számított arra, hogy profikkal találkozhat, s az eszmélés után megszégyenítő kép tárul a cserjésen túl: egy kutya és három terepruhába öltözött ember guggol, mellettük ládák, papírzacskó és sok csend. A cserzett nem kérdez, csak folytat: Ha már erre adták a fejüket, leszedéskor ne károsítsák a tönk tövét, a bocskort, hiszen azok segítenek a fajta felismerésében. Gondolom, első útjuk a gombavizsgálóhoz vezet majd... – sűrű bólogatások és halk minden jót, ami zárja az ismerkedést, a csoport pedig elgondolkodik további életén – vagy halálán. Az elvégzett munka azonban nem veszhet kárba, és van, aki már a jövőt tervezgeti. Lehet, hogy egy szép szakma kezdeti lépéseinek lehettünk tanúi... – a nejlonokból sietve áttöltik a zsákmányt a kapott papírzacskóba. Azt mondta, minden nap kilenctől öt óráig vihetjük... – és viszik. A piac tövében eldugott zug, leginkább laboratóriumhoz hasonlít, elvégre a tudomány képviselteti magát e helyen. A bevételi ablak mellé kifüggesztettek a tudnivalókat a szedésről és a veszélyes fajtákról. Szinte sor kerekedett a kicsiny iroda előtt, a szorgalmas gurmandok a szakértő színe elé járulnak, s az időt múlatva szóba elegyednek egymással: legutóbb harmincegy gyilkos galócát hozott valaki... két sörért vette a kocsmában... a szomszédoméknál is... az unokabátyáméknál is... – a beszá moló itt megszakad, a pult mögül szigorú, de igazságos szempár néz vissza. Gyűjtési napló van-e? – A kérdő hallgatás válasz is egyben. A gombavizsgáló gyorsan átlátja a helyzetet, és szükségét látja, hogy néhány tanítást megosszon a megjelentekkel: a ha tályos erdőtörvény értelmében saját felhasználásra naponta két-két kiló gomba, vadgyümölcs és gyógynövény gyűjtése megengedett egy személy részére... A rutinosabbak már ismerik az eljárási ceremóniát, ők kizárólag saját fogyasztás ra dolgoznak. Nagyon jó szaki, megbízható mikológus... igazi tanár... – dicsérik a mes tert, és a bennfentesek magabiztosságával eléje tárják kincseiket. Sötétedő húsú róka gomba... fenyő-tinorú... trifla... – elisme rő biccentés odabentről, ami olaj a lelkesedésre: a legjobb minőségű gomba, amit az utóbbi hónapokban láttam... ez nem termelt műanyag, hanem vegyszermentes, erdei talajból származik... – a gyűjtők büszkén mu togatják a természet termékeit, a kosárban kései áfonya és csipkebogyó lapul még. A kezdő kirándulók megbízott tagjai is előbátorkodnak, előhúzzák, amijük van. Mi csak amolyan próbálkozók vagyunk... ez volt az első... – vagy az utolsó. A vizsgáló nem kérdez, nem mond, finoman szétteríti a terítéket, amelyben három egyforma nem sok, de annyi sem található egy fajtából. Végül lazul kicsit a hangulat, a szakértő elnézően belekérdez: mi a céljuk? A vá lasz sem jelentős (hát... ő... izé...) , végül a legképzettebb szedő bedobja: kifejezetten őzlábra mentünk... – a vizsgáló nem ke gyelmez: a tizenöt centiméternél rövidebb törzsű ebből a fajtából mérgező... A társaság mohón issza a szavakat, a sorállók bekapcsolódnak: mi is sokat ta nultunk... inkább idejárunk, mint a huszonnegyedik kerületibe, ahol, ha mérges gombát hoz az ember, szó nélkül az összest szemétbe hajítják... – még ha ingyenes is a szolgáltatás, bizony lelke van a gombásznak, hát még a vizsgálónak. A helyi szakértő folytatja küldetését: a jövő héten indul az egyéves gombavizsgálói tanfolyam... ajánlom... utána legalább nekem is kevesebb lenne a munkám... – a megje lentek értőn helyeselnek. Végül megélhetési és hobbigombász karöltve távozik, a megjegyzés igazi fafülekre talált, a következő hétvégén folytatódhat a gombászati tevékenység – szedéssel vagy anélkül. ●
