Budapest, 2015. (38. évfolyam)
10. szám október - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Aki Darvassal barkochbázott
BUDAPEST 2015 október 8 Ruszek József varasdi ügyvéd 1831-ben vette feleségül Saághy Máriá t, a vármegye pénzügyi főnökének, Saághy Györgynek a nővérét. Gyermekük nem született. Életének határévszámait nem ismerjük. 1879-ben néhainak nevezi egy irat. Ez a „hivatalos bizonylat” azt tanúsítja, hogy Bars vármegye lévai járásának szolgabírája volt, s mivel ennek „sem politikai, sem egyébb akadálya itt e helyütt nem létezik”, Saághy Béla (György egyetlen fia) egy bizonyos Ruszek Ignác végrendeletének megfelelve felveheti „melléknévként” a Ruszek nevet. Más dokumentumokból az is kiderül, hogy György és Mária szoros, többszörös üzleti kapcsolatban álltak egymással, közösen vásároltak birtokot Kámonban (ez utóbbi birtokszerzésben részes volt még egy másik testvér, Saághy Mihály , a máig híres arborétum alapítója). Bizonyosnak látszik, az 1879-ben kelt névkettőzési engedély Ignácnak arra a szándékára vezethető vissza, hogy a Ruszek név fennmaradjon. József bátyja jeles személyiség, veszprémi kanonokként halt meg 1851-ben, kortársai mint a nyelvújítást ellenző Mondolat-mozgalom egyik vezéralakját ismerték. A kámoni birtokszerzés segített meghatározni magánanzikszunk keletkezési helyét. Németh Gábor, az arborétum mai vezető je régóta ott szolgáló, már nyugalmazott munkatársai ráismerése nyomán derítette ki, hogy a felvétel a régi majorépület melletti udvaron készült. Mégpedig akkor, amikor 1941-ben a kámoni kert alapítója fiának, Istvánnak a felesége, Eörsy Irén meghalt. Temetésére utaztak ide az ezzel az ággal a legszorosabb kapcsolatot tartó Saághy-Ruszek leszármazottak. Fényképezett Melanie, ott ül a padon unokaöccse, Miklós. Mellette Miklós édesanyja, özvegy Saághy-Ruszek Aurélné Janits Margit, valamint – ez látszik a legvalószínűbbnek – Miklós egyetlen apai nagybátyja, Dezső és az ő érettségiző korú (?) fia (?). A huszárkapitány hagyatékának abban a töredékes részében, amit Gesztiné őrzött meg, Saághy-Ruszek Dezsőnek is fennmaradt egy képeslapnyi üzenete. 1914 májusában írta a már a fronton dekkoló bátyjának, Aurélnak, New Yorkból: „Mindnyájato kat szeretettel csókol Dezső. 9 napig maradunk itt.” Másfél évtizedet kell tovább lépnünk az időben, hogy újabb adatot találjunk róla. Nagysaághi Saághy-Ruszek Dezső nyugalmazott százados, a Signum Laudis és a sebesülési érdemrend büszke tulajdonosa (vagyis New Yorkból hazatérve maga is szolgált a nagy háborúban) 1927-től néhány esztendőn át a nagykanizsai autóbuszüzem tulajdonosa és működtetője volt. Újabb tizenöt évvel későbbi az anziksz, ami a kámoni kertben készült. Nős volt Dezső, 1920 körül vehette nőül Tálos Ka talint. A Vas megyei Levéltárban (ez úton köszönöm meg Benczik Gyula segítségét) őrzött, Miklós hagyatékából származó leszármazási táblán nincs feltüntetve, hogy lett volna gyermekük. De nem is lehet. Más évszámokból kiolvashatóan ez a táblázat éppen 1920 körül készülhetett. A világhálón kerül újra elő a név, ha egyszerűbb formában is. Az Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség adta ki 1974-ben Becze József Haragvó Isten előtt című verseskötetét. A kiadványt egy bizonyos Saághy Dezső illusztrálta... Végelszámolás A Vas megyei Levéltárba került a Janits család hagyatéka is. A Boráros téri ház második emeletének kettes számú lakásában eredetileg – és 1933-ban bekövetkezett haláláig – Miklós anyai nagyapja, dr. Janits Imre lakott. Kiválósága a köz életnek, ügyvéd, főszolgabíró, főjegyző, országgyűlési képviselő: 1903-tól esztergomi, 1914-től budapesti királyi közjegyző, a Budapesti Közjegyzői Kamarának 1926-tól elnöke, a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja. Gyermekei egytől egyig utódok nélkül haltak meg. Így aztán a nyitrai elszármazású família éppen úgy eltűnt az élők generációinak világából, ahogy Saághy-Ruszekék (sőt, úgy tűnik: Saághyék). Imre leánya, Irén egy vasúti hivatalnokhoz, Klement Bélához ment férjhez. Ő a Műegyetemen szerzett kultúrmérnöki diplomát. Fiatalon halt meg a képviselő úr fia, ifjabb Janits Imre fővárosi tisztviselő. 1939-ben, 43 évesen. Gyászolta Imre nevű fiacskája is, de a későbbi családi partecédulákon a gyerek neve már nem olvasható. Újabb fiú, dr. Janits Károly Vámosmikolán működött a harmincas években, körjegyzőként. Többet nem tudunk róla. A legfiatalabb leszármazottról, dr. Janits Dezső urológus főor vosról talán tudhatnánk, ha támogatottja, dr. Riskó Tibor , akinek fiatal orvosként mentora volt, nem gondolná úgy − túl a kilencvenen ez talán érthető is –, hogy réges-régi dolgokkal ő már nem foglalkozik. Az ő egyik fia, dr. Riskó Zoltán temettette el ugyanis Janits özvegyét, Dörgey Jolán t. Sokáig dédelgettem a reményt, miközben a Saághyakról gyűjtöttem az adatokat, hogy nyomra leltem. Valahogy ugyanígy jártam Odorékkal. Nincs kedvük Miklóssal kapcsolatos emlékeikről mesélni. Eltartási szerződéssel kapták meg a Boráros téri lakást. Eleinte úgy látszott, egy-két fotó, más emléktárgy elém kerülhet a segítségükkel – ha felkereshetem őket. Nem sikerült. Geszti Istvánné Ilona nem volt ilyen tartózkodó. Szívesen mesélt, persze csak Miklósról és Mariettáról, akiket ismert. – A kártya volt a legfőbb elfoglaltsága, meg a nők. Még az után is, hogy Marietta 1979-ben meghalt. Az utolsó kapcsolatának a nevére is emlékszem. Farkas Rózsa . A húga miatt nem nősült meg, de igyekezett kárpótolni magát. Korrekt, becsületes úriember volt, ám ahogy öregedett, egyre többet beszélt a kalandjairól. Halála előtt pár héttel kért meg, hogy én intézzem a temetését. Mindent rám hagyott. De maradt utána bőven olyan bútor, amire Odorék igényt tartottak. Nem vitatkoztam. Arra kértek, tervük van a lakással, ürítsem ki gyorsan. Nagypolgári lakás, értékes bútorokkal, festményekkel, órákkal, dísztárgyakkal. Három generáció hagyatéka. Olyan sok volt a holmi, hogy adtam belőle boldog-boldogtalannak. Aki csak kérte. Kis lakásban éltem akkor. Jött valami Borbíró, azt mondta, rokon. Elkérte-elvit te a titkosfiókos asztalt meg három-négy értékes olajfestményt. A rokokó garnitúrát, egy sublódot, egy szekretert a Polgár Galéria vett meg tőlem. Hát ennyi. Sok? Kevés? Mindegy már. ● Janits Imre városatya
