Budapest, 2015. (38. évfolyam)
1. szám január - Horváth Júlia Borbála: HAJNAL - Újévi evolúció
Metsző szél borzolja a kedvet, tizennégyről tizenötre virrad. Figyelmeztetés nélkül, hirtelen támadott a fagy, előtte tavaszias karácsonyfák énekeltek a nyitva felejtett ablakokban. Szilveszter éjszakára azonban bekeményített az idő, prémes sapka, sál asszisztál a túléléshez, kelendő kellék utcán át a paprikás forralt bor. „Megadja a színét, kóstolja meg...” – kelleti termé két a szabadtéri árus, amúgy legényesen, ingujjban állja a mínuszokat. Átmenő forgalomra számított, s úgy is lett: a népek szívesebben maradtak otthon, vagy amint lehetett, iszkoltak fedett helyre. „Nem ér demes reggelig nyitva tartani, odahaza vár a láb- és lélekmelegítő, na, meg az asszony is már nagyon...” Azzal fáradtan lehúzza a redőnyt, elsején délelőtt bontás, előtte söpörni rontás, a szerencsének is meg kell adni az esélyt, hogy kiszemelje áldozatát. A jó nevű vendéglőben már a búcsúzkodásnál tartanak. Illendően megvárták a röpkére sikerült Himnuszt és a tombolai fődíjat, a pirosra roppantott malacot. Szerencsére a szomszéd asztaltársaság nyerte el, így nincs szükség logisztikust hívni a hasznosításhoz. „Annál már csak egy élő disznó lett volna rosszabb...” sóhajt az asztal- és családfő. Egész este szerette volna elkapni a híres emberek pillantását, de azok láthatatlan burokkal vonták körbe magukat. Legalábbis az utolsó fél óráig, amikor Híresnének táncolni akadt kedve, s annak Híres egyáltalában nem örült. De az csak a kisebbik baj lett volna, viszont felesége egy vadidegen, klikken kívüli férfival kívánt parkettre vonulni. „Szabad?” – lendült ellentámadásba Híres, és válaszképpen szintén egy vad, és idegen nőt próbált táncba vinni, ami persze a Híresnének nem tetszett: „Nem érdekel, hogy mindenki bennünket néz...” – szólalt meg két teljes üveg pezsgő az ő hangján, és ezután kezdődött a heveny csomagolás: „Indulunk, baby!” – zárul a vita, és Híres né epedve néz a lehetőség után. „Otthon számolunk!” – sziszegi, és a társaság közeli tagjai sokat adnának a rövid bepillantásért; hát még a távolabbiak... A pincérek gyorsreagálású leszedésbe kezdenek, pohár koccan tányérral, szaftos zsírt húzva a rúzsfolt mellé. „Tavaly vere kedés is volt...” – emlékezik Feri, ő a legta pasztaltabb, nemhiába választották teremfőnöknek, és meséli tovább a részleteket, nem mellőzve a pontos tulajdonneveket. „Na, elég a pletykálkodásból, Ferenc, kasz szát kérek, minél hamarabb!” – a főnökas z szony szétcsap közöttük. „Reggelihez terít setek, a perui csoport korán szeretne enni!” A fiúk szót fogadnak, a lányok megigazít-Újévi evolúció szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László A dicséret nehéz mesterség. Ritkán hallani olyat, hogy valami szép és jó volt, vagy ha igen, egy gonosz kis szócska, a de mérgezi a lelkesedést. Újév hajnala különösen kényes időszak, mert a babona szerint, ahogyan kezdődik az év, ugyanúgy folytatódik. Az eseményeket legalábbis idegeskedés előzi meg: hol, kivel és hogyan töltődjék az év legtutibb éjszakája, egyben kezdődjék a legelső. Egyesek – lesz, ami lesz –, nekiindulnak az utcának, tehetősebb népek színházban, vendéglőben, wellnessben ejtőznek át az óból az újba, másokra munka közben, szinte észrevétlenül virrad az újrakezdés hajnala. A gondos szervezés ellenére mindig akad rossz ómen; egy, csak egy legény boldog felhőtlenül. 2 BUDAPEST 2015 január HAJNAL
