Budapest, 2015. (38. évfolyam)
8. szám augusztus - Simplicissimus Budapestje
Mivel vigasztalódjunk Fleischer inges eltűnéséért? A fenti beszámoló ellensúlyozására egy olyan cikket terveztem írni, amely szimbolikus módon szembeállít néhány tavaly nyílt boltot, éttermet, amelyek esetleg ugyanolyan hosszú életűek lesznek, mint „a” Fleischer. Vagy a csodák csodájára még mindig működő, Veres Pálné utcai Libál Lajos optikus, (amit köztudomá súan már jó régen a ma már ugyancsak nagyon idős Brassai Józsefné , Emmi néni vezet, amely céget 1841-ben alapították. Valaha ők készítették Clark Ádám körzőit – persze nem ebben az épületben). De rá kellett jönni, hogy a) nem találni ilyet b) mégsem érdemes (vagy nem emiatt érdemes) szomorkodni c) mert vannak olyan új kezdemények, amelyek hosszú életűek lehetnek, és nem egy helyen lesznek, hanem hálózatban működnek. A neten és a fizikai világban egyszerre. Pl. az Uber taxi szolgálat. Igaz, ebben nincs semmi helyi íz – ez egy globális újdonság. A globális magántaxi, az Uber (az „úber”) Kicsit elkéstem az Uber kipróbálásával és ismertetésével. Már tüntetést is tartottak ellene a hagyományos taxisok, változnak a jogszabályok, megnehezítik a dolgukat. Talán ideiglenesen ki is szorítják őket Budapestről és az országból. (De hosszú távon semmi sem árthat nekik – legfeljebb az önjáró autó-szolgáltatás.) Ki ne hallott volna a világszerte nagy botrányt kavart új szolgáltatásról? Már 58 ország 300 városában lehet igénybe venni. Magam csak a múlt hónapban próbáltam ki. Letöltöttem az okostelefonomra a csinos alkalmazást, és megadtam egy kártyaszámot is. Késésben voltunk, pedig ültetett vacsorára mentünk, bonyolult okokból azon a héten másodszor, ugyanahhoz a kedves budai családhoz. Na, akkor az árat is össze tudom majd vetni... (Mert sajnos akkor taxival mentünk, noha a tömegközlekedés sem rossz arrafelé.) Kocsit hívni valóban mágikusan egyszerű. Csak az úti célt kell megadni, azonnal megjelenik a becsült költség, és hogy a kocsi elindult, méghozzá Horváth B. Ford Mondeója, ez és ez a rendszám, ez a sofőr fényképe. Öt percet jósolt, három perc múlva lementünk az utcára, akkor már csak egy percet mutatott, és láttam is a pirosban az autót, egy saroknyira. Amikor beszálltunk, a sofőr nem kérdezte, hogy hová megyünk, hiszen jól tudta. Útközben az alkalmazás mutatta, hogy merre megyünk, és azt is, hány perc van még a célig. Aztán megérkeztünk, elköszöntünk. Az összeget, érezhetően kevesebbet, mint néhány nappal azelőtt, le is vonták a kártyámról. A csodálatos vacsora után hazafelé is Ubert hívtunk (a sofőrök jubernek mondják, sok magyar viszont az über kiejtést preferálja). A házigazda előzékenyen taxit hívott a színigazgatónak, akit valamelyik hagyományos taxistársasághoz kötött a szerződése. Az a hívás még ki se csengett, mire a mi kocsink már el is indult... Azóta már hétvégi nagybevásárláshoz is Ubert hívtunk. Gyorsasága és olcsósága lefegyverző. Nyilván, ha minden taxis így működne, jóval kevesebb autóra lenne szükség azonos színvonalú szolgáltatáshoz. Kevesebb károsanyag-kibocsátás. Sőt, kevesebb magánember tartana autót. De persze itt van a versenysemlegesség. Felmerül az emberben, hogy nem lehetne esetleg a taxisok adóját csökkenteni? De persze az adókat nem lehet össze-visz sza, szektorok szerint rángatni (bár erre is látunk példát, de azt is látjuk, hogy ez egyáltalán nem jó irány.) És azt se lehet elrendelni, hogy mostantól nem kell a taxiknak sárgának lenni. Miután ezrek költöttek el százezreket. (Miközben e sorokat írom, jött a hír, hogy New Yorkban mégse korlátozzák az Uber sofőrök számát.) Yummber: otthoni étkeztetés az Uber modellje alapján Egyszer régebben már értekeztünk e hasábokon a „megosztás gazdasága” várható társadalmi hatásairól. Simplicissmus a nevetségességig rajong az internettel ösz szefüggő újdonságokért, és azt mondta nekem, hogy szívesen kölcsönkérne és kölcsönadna háztömbbeli szomszédjainak eszközöket, tudást (pl. ha valaki megoldaná, hogy a fürdőszoba ajtaja ne akadjon meg a padlócsempében, szívesen elmagyarázná az angol Present Perfect igeidőt az illető tinédzser gyerekének.) Néhány hete Simplicissimusné asszony azzal fogadta urát, hogy az egyik főzőportálon jelentkezett egy most induló szolgáltatáshoz tengerimalacnak. Az egzotikus nevű új portál is globális fejlesztés, az Uber (és az AirBnb) modelljét követi: otthoni főztöt kínál bárkinek, egy honlap alapján, bankkártyás regisztráció után. Minden tranzakció a cégen keresztül bonyolódik, 15% jutalék ellenében. A szakács maga szabja meg a fogásokat, az árat. Azt is, hogy mikor van szolgálatban. S-né elment egy összejövetelre, ott jó benyomást keltett (igazán jól és innovatívan főz, és néhány éve a főzős blogokat bújja, sőt egy szakmunkásképzésbe is bekapcsolódott, a felén már túl is van). Annyira megtetszett a magyar Yummber elindítóinak, hogy őt delegálták az Index portál bemutató cikkéhez. Egy nap el is jött egy újságíró meg egy fotós, lezajlott a próbaevés. Simplicissimus ki volt tiltva, ő is csak a portál tudósításából tudja, amit tud. (Enne lecsót egy vadi de -gen nél? – Kalas Györgyi írása, kikerült 2015.07.24. 17:35). Az újságíró így foglalta össze a lényeget: „Ha kezdek éhes lenni, a térkép kiadja nekem a közelemben lévő, éppen aktív házigazdákat. Megjelenik egy fénykép arról, hogy mit kínálnak és mennyiért, például paprikás csirke nokedlivel 1200 Ft-ért vagy rakott krumpli ezerért. Rányomok a rakott krumplira, ami megjelenik a vendéglátónál, ő pedig visszaigazol, hogy fogad-e. Nagyon fontos tehát, hogy mindenki eldöntheti: kit enged be a lakásába, átnézheti például az adott vendég értékelését. Ha fogadja, akkor az éhes felhasználónál megjelenik a cím is, illetve hogy mennyi idő múlva ér oda. Innentől kezdve létrejön a találkozó, aki éhes, jól lakik, aki főzött, az meg eladja a kaját. Minden tranzakció bankkártyán keresztül megy, készpénzes forgalom nincs, így minden követhető. Aki egyszer valahová bejelentkezett, az hozzájárul, hogy levonják a pénzét. A Yummber a saját jutaléka levonása után minden héten utalja a pénzt a házigazdáknak, így aki sokat, és jól főz, annak ez egy jó bevétel lehet.” Simplicissimus (bár otthon nem meri mondani) szkeptikus a dologgal kapcsolatban. Az Uber egy sztenderdizált szolgáltatásnál olcsóbb és gyorsabb és kényelmesebb, persze hogy működik. A Yummber viszont félúton van a saját főzőcskézés és az étterem között. És tegyük fel, hogy a szomszéd elfoglalt ügyvédnő (akit elhagyott a szemét férje) rászokik arra, hogy az egy emelettel lejjebb lakó nagymama főztjére fizet elő a gimnazista gyerekeinek. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy nem kerülik majd meg a Yummbert? Ja, igen, a név. Azok számára, akik nem tudnak jól angolul: yummy (kb. „jámi”) annyi, mint fincsi. A szó vége pedig az Uber szóból származik. ● 21
