Budapest, 2015. (38. évfolyam)

8. szám augusztus - Simplicissimus Budapestje

Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Lelkesember, a vendégszerző Írását önálló cikknek túl rövidnek ítélte a szerző, Lelkesember, a Nagy Budapest Törzsasztal egyik derűs, mindig remény­kedő oszlopa. Budai (egészen pontosan Himfy utcai) lokálpatrióta, aki valaha ve­gyésznek indult, aztán a szabadalmak körüli állami szolgálatba csábították át. Most már szinte teljesen nyugdíjas, egy­re több energiát fordíthat számos hob­bijára, melyek közül a legfontosabb ta­lán a túravezetés. Írni is szeret, lapunk mellett az Élet és Tudományba is szo­kott. Lelkesember kiállításokat is szer­vez, és minden jó ügynek fáradhatatlan népszerűsítője. Legjellemzőbb vonásai (a lelkesedés után) a kíváncsiság és a ki­tartás. Ezt nyilván a tudomány világá­ból hozta. Tartsa meg összes jó szoká­sát még hosszú ideig. (Ja, igen, Dr. Gács János a becsületes neve, nekünk Janó.) Ingkészítők alkonya Pesten és Budán A közelmúltban Budán és Pesten is lehúzta a rolót egy-egy sok évtizedes múltra visz ­szatekintő ingkészítő vállalkozás. A Frankel Leó út belső részén legalább 50 évig működött Schoeberl Valéria ingvarro­dája. A helyén, július közepén már meg is nyílt egy retro hangulatú galéria. A cég történetéről sajnos nem sikerült többet megtudni, mivel nem tudtunk kontaktust te­remteni az idős hölggyel. Szerencsére azon­ban Valéria jó barátságban volt és van is az utca túloldalán működő aranyozóval, s nála hagyta üzletének cégtábláit, valamint egy csodálatos, hamisítatlanul a hatvanas évek hangulatát árasztó reklámgrafikát, így eze­ket be tudjuk mutatni olvasóinknak. Többet sikerült megtudnunk a pesti oldal talán leghíresebb ingkészítő műhelyéről, a Nagymező utca és a Paulay Ede utca sar­kán működő Fleischer cégről. A vállalkozást Fleischer György férfifehérnemű-készítő ala­pította 1929-ben, a Teréz körút 10. alatt. Az üzlet virágzott, így jó alapot nyújtott a családalapításhoz is. Fleischer úr felesé­gül vette Deutsch Lívia úrhölgyet. (A titu­lus nem véletlen, ugyanis Lívia, a későbbi Lili néni a Mária Terézia Gimnáziumban érettségizett, ami kor-és sorstársai között, ha nem is volt ritka, de általánosnak sem­miképpen sem volt nevezhető. A gimnázi­um patinás Andrássy úti épületében ma a Pesti Barnabás Szakközépiskola működik.) Lívia nemcsak a házasságban, hanem az üz­letben is egyenrangú társa volt Györgynek, kitanulta a fehérnemű-készítés minden csín­ját-bínját. Amikor a legjobban ment az üzlet, a cég szinte manufaktúraként üzemelt: az in­gek elkészítésében szabász, varrónő és gom­bokat is felvarró vasalónő is közreműködött. A szabász munkahelye a bolt galériáján volt. Az üzlet a Teréz – majd Lenin – körúton működött egészen a hatvanas évek végéig, amikor valamilyen városrendezési vagy kör­út-profilírozási szempont miatt el kellett on­nan költözniük. Több felkínált üzlethelyiség közül végül a Paulay Ede utcaira esett a vá­lasztás, talán azért is, mert ide át lehetett hoz­ni az eredeti boltberendezést. (Az üzlet bezá­rásával ez egy békéscsabai gyűjtőhöz került.) Gyuri bácsi 1970-ben infarktusban meg­halt. Beszélgetőtársaim, Mátrai Terézia, a Lili néni mellett végig kitartó munkatárs és Lili néni unokaöccse, Reich Gábor grafi­kusművész (a hírneves Reich Károly fia) szerint ebben közrejátszhattak a költözés­sel kapcsolatos izgalmak is. Az üzlet ismert volt az egész városban, még külföldi turistacsoportok is látogatták. Lili néni 2014 augusztusáig, 98 éves korá­ig (!) vitte a boltot, s ennek az évnek a de­cemberében költözött az égi vásznak közé. Az üzlethelyiséget a szomszédos étterem vásárolta meg, de a kirakatban még idén júniusban is ki volt téve Terézia telefon­száma, aki örömmel áll a régi és új kun­csaftok rendelkezésére. Az utódok emlékezete azt őrizte meg a régi időkből, hogy Lili néni (akkor még Lilike) a legnehezebb időket egy az SS-nek dolgozó varrodában vészelte át, így tulajdonképpen a németek védték meg a nyilasoktól. Számos ismert ember, híres művész nevét őrzik máig a szabásminták. Az eltávozot­tak közül említést érdemel Latinovits Zol­tán (aki inget varratni is a kutyájával ér­kezett), Soós Imre, Salamon Béla, Herczeg Ferenc, Bessenyei Ferenc, Márkus Lász­ló, Böröcz József, Szabó Gyula, Kállai Fe­renc, Szabó Sándor. S végül egy ismert művész, G. Dénes György, közismert be­cenevén Zsüti, akiből nem lett kuncsaft, mivel feleségének tanácsára elállt a költ­séges ingcsináltatástól, mondván: hiszen az is egészen jó volt, amit a németek ad­tak a táborban...... Budapestünk tehát ismét szegényebb lett két patinás üzlettel, egy hagyományos kis­mesterség utolsó bástyáival. Csak remélni lehet, hogy ez a szomorú folyamat lega­lább nem gyorsul fel még jobban, s unoká­ink is találkozhatnak még néhány ügyes kezű mesterrel. 20 Gács János felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents