Budapest, 2015. (38. évfolyam)

8. szám augusztus - Szántó András: Pesti alakok a művészek szemével

BUDAPEST

2015 augusztus

19

gyártelep (VI. Csengery u. 31.) 1909-ben történt átalakítása nem bizonyult elégségesnek, 1912-ben az üzem még több gép felállítása révén tovább bővült. A vállalat a súlyos háborús viszonyok dacára meg tudta őrizni régi pozícióját és hírnevét. Posner Alfréd 1924. január hó 13-án fejezte be tevékeny életét.

2. HEYER ARTHUR ALAKJAI

Heyer Arthur önmagában is igen érdekes figura volt a magyar művészvilágban, ugyanis Türingiában született, bevándorlóként került Budapestre 1895-ben. Döntően itt készítette nagyszerű rajzait, karikatúráit hazai és müncheni élclapok számára, valamint remek festményeit, melyeken nagyon sokszor állatok – cicák, kutyák, háziállatok – voltak a főszereplők. Sok irodalmi könyvet is illusztrált (pl. Podmaniczky Frigyes

báró egyik va

dászkönyvét – Az alföldi vadászok tanyája címűt – 1906-ban). Rajzaiban nagyon sokszor megjelennek a hétköznapi élet jellegzetes alakjai, akikkel az utcákon, a mindennapokban rendszeresen találkozhatnak az emberek. Nyolc darabos, „Budapesti típus” című képeslap-sorozatából mutatunk be néhányat, melyek jól tükrözik stílusát és művészetét, és kiegészítik az eddig ismertetett budapesti alakok panoptikumát.

A sült gesztenyét árusító nénik megjelenése az utcákon biztosan jelezte a nyár végét, az ősz és a tanév kezdetét. A szelídgesztenye szeptember közepén érik (főként az Őrségben, Kőszeg környékén), ezért a néni első vevői az iskolába vagy már onnan hazafelé rohanó kisdiákok voltak. Igaz, én felnőttként is nagyon élveztem a Ferenciek terén a templom előtti nagy, kerek ernyő alatt megbújó sütőkatlant, melyben ropogott a rádobott tűzifa, kellemes zenével kísérve a búbjukon késsel bevágott gesztenyék pattogó hangját és remek illatát (Képeslap, kb. 1900.)

A kávéházak legendás korszakát nagyon sokan megörökítették. Természetes, hogy a budapesti típusok sorából nem hiányozhat a „Cigányprímás”, a kávéházi cigányzenekar vezetője.

A kőbányai sör élvezetének megtestesítője a „Sörivó”, aki a budapesti vendéglők – különösen a hegyvidéki és óbudai kisvendéglők – rendszeres látogatója volt. Alakja a főváros egész területén, minden kerületben előfordult, a kispolgárok és iparosok jelképe lett, különösen nyáridőben, amikor a frissen csapolt, hideg sör kellemes felüdülést jelentett a kisemberek, a polgárok, sőt a Krúdy

hoz hasonló nagy

ságok számára is. (Képeslap, kb. 1900.) ●

Utcai zöldségeskofa (Karikatúra, a kor női kalapdivatját is kigúnyolta. Képeslap, kb. 1906.)

A belvárosi házak és a piacok rendszeres látogatója volt a „Handlé”, vagy „Ószeres”, aki hangos kiáltásokkal adta hírül, hogy mindenféle használt és megunt holmit felvásárol – amit azután az ócskapiacon, azaz főleg a Teleki téren kis haszonnal eladott. (Képeslap, kb. 1906.)