Budapest, 2015. (38. évfolyam)
8. szám augusztus - Szántó András: Pesti alakok a művészek szemével
BUDAPEST 2015 augusztus 18 Művészek sokasága vált igazi lokálpatriótává. Sokan közülük imádták Budapestet, az idők folyamán rengeteg festmény és rajz készült a fővárosról. Most kiválasztottam néhány olyan nagyon tehetséges grafikust, akik egyrészt kifejezetten az utcák embereit örökítették meg, másrészt sokkal kevésbé ismertek, mint a klasszikus „nagy” festő-művészeink. Képeik viszont szenzációsak, és képes levelezőlapokon is megjelentek – így ismerhettem meg őket, s az élményt ezennel továbbítom Önöknek. 1. POSNER ALFRÉD ALAKJAI Édesapja, Posner Károly Lajos (Pest, 1822 – Budapest, 1887) könyvkötészeti műhely- és nyomdatulajdonos, a grafikai és papírfeldolgozó ipar magyarországi úttörője. Párizsban tanult könyvkötészetet, Pesten 1852-ben alapított könyvnyomdászati és litográfiai műintézetet. A litográfiát Párizsban az új technika legjobbjaitól tanulta meg, és ahogy ott Toulouse-Lautrec legjobb plakátjait, úgy itt Pesten, a nyomdájában is sokáig ő készítette a legjobb plakátokat például Bíró Mihály, Földes Imre, Faragó Géza grafikusok rajzairól. Üzletkörébe felvette a papírkereskedelem, a könyvnyomdászat és könyvkötészet minden ágát. Trefort Ágoston mi niszter ösztönzésére térképkészítéssel is foglalkozott. A grafikai ipar és általában a papírkereskedelem sokat köszönhet fáradhatatlan munkálkodásának. Kiállítási biztosként szerepelt az 1871-es londoni, az 1873-as bécsi és az 1882-es trieszti kiállításon, és az 1885-ös országos kiállítás munkálataiban is részt vett. Számos királyi és császári rendjellel tüntették ki, 1873-ban családját lovagi rangra emelték, 1885-ben királyi tanácsosi kinevezést kapott. Műintézetét még életében egyetlen fiának, Posner Alfrédnak adta át, aki számos más neves korabeli grafikai alkotás mellett a Pallas Nagylexikon mellékleteit készítette. Alfréd saját művészi ambícióját is kiélte, rajzai korabeli lapokban jelentek meg, sok plakátot is tervezett. Jelentős lett művészképeslap-kiadási tevékenysége is, ebből mutatunk be itt néhány budapesti alakot. Alfréd vezetése alatt a vállalat szállítóképessége folyamatosan növekedett, nyomdai termékei az elsők közé kerültek Magyarországon, sőt külföldön is eredménnyel képviselték a magyar ipart. A Pesti alakok a művészek szemével Szántó András Sokszor és sokat beszélünk a jellegzetes budapesti emberekről, alakokról, az utcai figurákról Budapest várossá alakulásától napjainkig. Ha felidézzük az amatőr fotókat vagy a Fortepan kincset érő régi képeit, azok a leginkább figyelemfelkeltőek, amelyek érdekes emberekről és emberi helyzetekről készültek. Most olyan „pesti alakokat” mutatunk be, akiket művészek örökítettek meg és hagytak ránk sokunk örömére. Képek forrása: Szántó András gyűjteménye A „Mester” a művészvilágot jelképezi. Írók, az újságok szerkesztői, zenészek és zenetanárok, de főként festők tartoztak e csoportba, akik a kávéházakban külön asztaltársaságokba verődtek. Nagykarimájú művész-kalapot, nyakkendő helyett selyemsálat viseltek, kicsit hosszabb zakójuk néhol festéknyomokkal ékeskedett. Fiatal koromban én Barcsai Jenő festőművészt és Kodály Zoltánt hallottam még így szólítani. (Képeslap, kb. 1906.) Rikkancs, utcai újságárus. Általában gyerekek végezték ezt a munkát a lapok megbízásából – az újságok kiadóhivatalainál, gyülekeztek hajnalban – vagy a nyomdánál, ahol a lap készült. Ott felvették a csomagjaikat, amennyit elbírtak, és szétszéledtek a belvárosi utcákon. Ha eladták az összeset, visszamentek, elszámoltak, és új csomagot kértek. A laptól kapott bérük minimális volt, de annak többszörösét megkeresték a borravalókból. (Képeslap, kb. 1906.) Utcai hordár, a „Pszt”. Ezen a furcsa néven hívták az emberek a hordárokat, akik készenlétben ácsorogtak az utcák forgalmas helyein, a csarnokok és kávéházak közelében. A polgárok, ha szükség volt rájuk, csak hangosan „pisszegtek” és feléjük intettek, s a hordár máris ott termett, ahol valamit szállítania kellett. (Képeslap, kb. 1906.)
