Budapest, 2015. (38. évfolyam)

7. szám július - Horváth Júlia: DÉLELŐTT - Zöldmellénnyel

BUDAPEST 2015 július 8 Az nem úgy van, hogy nyár, buli, szere­lem, és majd fényevéssel megoldódnak a boltba járás problémái. A kétezer-tizenötös évre a sors szándékait fejtegetők a küzdel­mes gyarapodás/veszteség feladatkörét jelölték ki a népesség részére, középpont­ban az akut challenge-dzsel: még az idén hivatalos állást kell szerezni. A belvárosi munkanélküli nem is tudja, micsoda ké­nyelemben részesül; csak kilép az ajtón, s a lehetőségek lehetőségének kellős közepén találja magát. Fontos, hogy a szabályok­kal tisztában legyen a dolgozó... – Rinal­dó apuka a mérsékelt megoldások híve. A hivatalos munkanélküliség állapota kezdeti stádiumban maga az édes bűnözés, átmenet a szabadságon levés és az igazán szerencsésség között. Nincs űzöttség, tü­lekedés, unott arcok, és állandóan újrater­melődő feladat. Szerencsés kikászálódik az ágyból – ha akar –, s valamely bizsergető érzés tölti el, amikor azon földönfutókra gondol, kik az úton araszolgatnak cellájuk irányában. Sárgább a méz és habosabb a kávé, s mintha a rádió is kussolna a rossz hírekről; felszakadozó felhőzet, harminc Celsius a fok. Strand? – folytatódik a dús dőzs’, és a szervezet lustán elnyújtózik a semmittevés kanapéján. Meglátjuk... – folynak az órák, máris itt a délután, ki tudja, hogyan telt el megint egy nap, per­sze néhány szakmai önéletrajz hátast do­bott a kiszemelt cég postaládájában, mert próbálkozni muszáj. Tán bennem a hiba... – évődik estére a pályázó, s próbálja ellazí­tani a gyomorszája körül támadt görcsöt, miközben a huszadik „nem nyert” tartal­mú válaszborítékot bontja. A remény nem hagyhat alább, újabb ter­vek és életrajzok születnek; a munkanélkü­livel nem lehet csak úgy elbánni. Egyébiránt szórakoztató küzdelem lehetne, melyben mindkét fél úgy kanyarítja, hogy a másik ugorjon be egy jó állásinterjúra, melyen kellőképpen kigyakorolhatják magukat. Az ismerkedés a körülszaglászással indul. Fejlettebbek tesztet töltetnek a jelentkező­vel, a keze írására kíváncsiak, elvégre tudo­mányággá fejlődött a megfejtés; mi lenne, ha... – végül nyájasan elbúcsúznak. Majd értesítjük, várja... – Az eredmény közlési módja változatos. A kíméletesebbje körül­járja a témát, sajnálkozik, hogy: a több száz jelentkező közül meggyőző bemutatkozása ellenére sem önt választottuk, további sok sikert... – mások szárazan közlik: az állást nem ön kapta... – Az igazán tompák még csak nem is reagálnak, az érdeklődő hívásra idegesen közlik, hogy lejárt, bezárt, elkelt, vegye tudomásul, és kész. A munkát kereső Zöldmellénnyel szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László DÉLELŐTT

Next

/
Thumbnails
Contents