Budapest, 2015. (38. évfolyam)
7. szám július - Buza Péter: TÁRGYESET - Tóthék
BUDAPEST 2015 július 4 Tóth Józsefnek és Vojacsek Adél nak (Vízkelety Béla festő-grafikus özvegyé nek, akit 1869-ben, Szendrey Julia halála után fél évvel vett nőül a későbbi királyi tanfelügyelő, Petőfi özvegyének bizal masa) 1870 és 1886 között tizenegy gyermeke született. Leányainak egyike, Emília férjhez ment Somogyi Imré hez, ám az ura elhagyta. Amikor gyermekük hétévesen elvesztette az édesanyját is, a nagycsalád fogadta örökbe. Így formálta a sors kettős nevűvé Somogyi Imre fiát (Somogyi-Tóth József orvos lett), és ez a véletlen (?) az oka, hogy a számtalan mai Tóth között az amúgy teljességgel reménytelennek ígérkező kutatás végén megtaláltam a família ma élő generációját. Így találkozhattam Somogyi-Tóth Gábor építészmérnök nek, a fül-orr-gégész orvos fiának budai lakásán vele és a nemzedékéhez tartozó két sokad-unokatestvérével, dr. Asztalos Györggyel és dr. Tóth András sal. Gábor nem sokat tud egyébként a felmenőkről. De az alaptörténet tekintetében tájékozott. Büszkén őrzi annak emlékét, hogy dédapja milyen közel került Szendrey Juliához. Tóth József legifjabb, s a felnőtt kort megélt fiát Tóth András nak hívták. 1882-ben született, magyar-francia szakon végzett, a Baár-Madas tanára, Eötvös kollégista volt, Szekfű, Kodály, Horváth János évfolyam társa. Az a bizonyos komód, amit Vojacsek Adéllal kötött házassága alkalmából édesatyja kapott annak idején a Zichy családtól, 1913-ban került hozzá: szintén nászajándékként. Felesége, Zsenaty Emília is a Baár-Madas megbecsült pedagógusa volt. A komód harminckét esztendőn át volt dísze Attila úti lakásuknak, mígnem kis híján szomorú véget ért. Az ostrom során belövés érte a harmadik emeletet, a szoba födéme felszakadt, a jeles bútordarab meg sem állt az elsőig, fedlapja végigrepedt, halálán volt. Így, romosan került 1946-ban a következő – a doktor – Tóth András Kende utcai lakásába, senkit se lepjen meg: nászajándékként. Tóth András (tehát a második) történész volt, szintén Eötvös kollégista, Kosáry és Benda Kálmán szobatársa, 1949-ig a híres Teleki Intézet munkatársa. Végül 1975-ben a komód újra nászt kísért: mai tulajdonosa kapta meg, a harmadik Tóth András, az orvosdoktor-diplomata, a másik beszélgető, emlékező partnerem azon az esti budai beszélgetésen. A harmadik Tóth-családbeli társunk dr. Tóth Miklósnak, a Tóth-Vojacsek pár elsőszülöttjének leszármazottja, Asztalos György volt. Miklós 1870. szeptember 6-án született, napra pontosan két évvel azután, Tóthék Buza Péter Négyesben beszélgetünk a barátságos budai polgári lakásban Tóth Józsefnek – Horvát Árpádné Szendrey Julia utolsó éve bizalmasának – három leszármazottjával. A találkozást abban a reményben kezdeményeztem, hogy együtt gondolkozva megtaláljuk az eltűnt tárgyat, Julia levelesládáját. De végül csak egy kétfiókos komódot tudtunk azonosítani az ősök örökségeként legifjabb Tóth András orvos és (már nyugalmazott) diplomata, többszörös nagykövet zuglói lakásában. A bútordarabot Tóth József kapta nászajándékként annak idején attól a gróf Zichy családtól, ahol az 1850-es években nevelősködött. A komód nemzedékről nemzedékre töltötte be ezt a különleges szerepet, míg a három Andrással el nem jutunk máig az időben. TÁRGYESET fotó: Sebestyén László A háromszoros nászkomód – most harmadik Andrásnál
