Budapest, 2015. (38. évfolyam)

7. szám július

BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVIII. évfolyam, 7. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter E szám szerkesztője: Csontó Sándor Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A BUDAPEST facebook oldalának szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dr. Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Zöldmellénnyel (8. oldal) A hátsó borítón: Kertvendéglő a kőrengetegben Sörkatakomba (18. oldal) BUDAPEST 2015 július BUDAPEST évek óta kapkodja a fejét a Liget Projekt újabb és újabb fejleményeinek halla­tán. Az első konkrét tervek – csak emlékeztetőül – alig három éve, 2012 őszén láttak napvi­lágot. Ekkor kerekedett ki a Városligetbe költöztetendő közintézmények listája: a Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Magyar Fotográfiai Múzeum (ame­lyeknek most is van épületük), illetve a Magyar Építészeti Múzeum (amelyet régi óbudai házacskájából elűztek) és a Magyar Zene Háza (ennek leendő funkciója nem ismert, de nyilvánvaló, hogy létrejöttével megürül a Zenetudományi Intézet és Zenetörténeti Mú­zeum vári palotája, és kérdésessé válik a Vörösmarty utcai Régi Zeneakadémia épületének jövője is). Baán László akkor a Ludovikából kiköltöztetendő Természettudományi Múzeum sorsának megoldását is feladatául kapta, erről ma már nem esik szó. Nem esik szó arról az interaktív játszóházról vagy kalandparkról sem, amelyet a PeCSa he­lyén kívántak létrehozni, sem a Széchenyi Fürdő mellé álmodott gyógyszállóról. A PeCsát mindenesetre bezárták, az emeletén működött repüléstörténeti gyűjtemény sorsa bizony­talan, ahogyan az is, hogy hová fogják beraktározni a szintén bezárt Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum nagy méretű tárgyait: járműveket, kényes maketteket. Mert a szintén tervbe vett Szabolcs utcai raktározási és restaurálási központ jó esetben is csak két év múlva készül el, amúgy meg az anyag töredékét se lesz képes befogadni, már csak azért se, mert deklaráltan főként a Szépművészeti, a Nemzeti Galéria és a Néprajzi számára épül. A 2013 februárjában részleteiben is ismertetett projekt része volt és maradt az Állatkert hatalmas biodomjának megépítése és ezzel szoros összefüggésben a cirkusz elköltöztetése, épületének lebontása és egy modern cirkuszközpont létrehozása. Szerepeltek továbbá mély­garázsok, parkolóházak, új földalatti-megálló, elektromos buszhálózat... Ugyanezen év nyarán kormányhatározat született a „Zöld Liget” ökológiai oktató- és látogatóközpontról (azóta néma csend), a Közlekedési Múzeum bővítéséről (erről egyelőre annyit tudni, hogy vissza akarják építeni az eredeti kupolát, ami a múzeumi működéshez teljesen szükségtelen, cserébe drága, anakronisztikus, és kockázatos mértékben meg fogja terhelni statikailag a mocsaras talajon ma is folyamatosan, sunyin süllyedő épületet). Az Olof Palme háznak valamiféle gasztronómiai funkciót szántak, erről azóta sincs érdemibb infó. Mindezen tervek megvalósításának első lépéseként Papcsák polgármesterrel benyújtatták, majd megszavazták azt a törvénytervezetet, amely a Városligetet minden törvény, rendelet és előírás hatálya alól kivonta, és 99 évre a Városliget Zrt. ingatlanhasznosító cég kezelésébe adta. 2014 elején nagy csinnadrattával kiírták a nemzetközi pályázatot, amelynek eredménye enyhén szólva kérdésesre sikeredett. Öt épület nyert, de a 2015 júliusi kormánybejelentés értelmében most épp ott tartunk, hogy belátható időn belül csak egy újat építenek meg és két régit hoznak rendbe: megépülne a Magyar Zene Háza (hogy felszabaduljon az Erdődy palota?), és megújul a Szépművészeti meg a Műcsarnok. A Néprajzi Múzeumról Fürjes kormánybiztos a minap azt nyilatkozta: idén megkezdődik a felújítása – ez nem éppen azt jelenti, hogy új épületet kap... A Nemzeti Galéria újabb pályázata még nem zárult le, meg­építése – a PeCsa helyén, de annál sokszorta nagyobb területen – továbbra is tervben van. A cirkusz a legújabb elgondolás szerint az Ajtósi Dürer sorra, a Sacré Coeur / Pártfőiskola épületegyüttese mellé, illetve részben helyére kerülne, ahol ma – 2019-ig érvényes szerző­déssel – a népszerű Dürer Rendezvényház és Dürer kert működik. A Széchenyi Fürdő kétségkívül megérett a felújításra, ahogyan a Vajdahunyadvár is – ez utóbbinál állandóan szó van a Mezőgazdasági Múzeum kiköltöztetéséről és az eredetileg is múzeumnak épült együttes funkciójának megváltoztatásáról: oda kerülne valami nagysza­bású gasztronómiai központ (de nem tudni, hogy akkor mi lesz a Palme házból). Végül Lázár miniszter szavai szerint „kertészeti-tájépítészeti ötletpályázatot írnak ki a Városliget közparkfunkciójának helyreállítása érdekében, továbbá számos épületet felújí­tanak, és újak is épülnek” – hogy előbbiek melyek lesznek, utóbbiak pedig minek és hová épülnének, nem derült ki. Összegezve: a Baán féle lufi kipukkadni látszik – ami egyáltalán nem baj, sőt. Baj az, hogy nem tudni, mi lesz a nagy lendülettel bezárt vagy rég épület nélkül tengődő közgyűjtemé­nyekkel, a bontásra ítélt épületekkel, a gigaprojekt árnyékában vegetáló többi budapesti mú­zeummal (köztük elsősorban az Iparművészetivel), a hasznosításért ordító rozsdazónákkal és a csendben rohadó üres műemlékekkel. A folyamatos ötletelés és naponta változó koncepciók közepette nem látszik, hogy mikor, mi­képpen fog végre a köz hasznára és örömére megújulni az ezer sebből vérző Városliget, Euró­pa legrégebbi közparkja. Maga a zöld. Csak egy hatályos törvény van, amelynek értelmében a pesti oldal tüdeje még 97 évig ingatlanhasznosítók szabad prédája. Sírj, BUDAPEST

Next

/
Thumbnails
Contents