Budapest, 2015. (38. évfolyam)
6. szám június - Somogyi Krisztina: REPLAN - Lakás, közösség, cohousing
BUDAPEST 2015 június 23 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Léteznek sajátos helyzetben lévő emberek közötti cohousingok, így Svédországban kifejezetten idősebb emberek által létrehozott példák, ahol a közösségben élés fontossága és a költséges szolgáltatásokon (például ápoló, technikai berendezések, vendégszoba, könyvtár) való megosztozás igénye egyszerre van jelen. Egy ilyen helyzetet tekintve szembetűnő, hogy ez a lakhatási forma nemcsak szociális, hanem gazdasági értelemben is jobban fenntartható, mint az egyszemélyes lakások korábbi modellje. A cohousing legszebb példái azonban nem életkor- vagy helyzetspecifikusak (például: gyermeket egyedül nevelő nők), hanem éppen ellenkezőleg, kifejezetten heterogének. Idősek és fiatalok, családosok és egyedülállók, illetve nagyon különböző foglalkozású emberek nagyon egészséges közösséggé tudnak kovácsolódni, ha pozitív szemlélettel mindnyájan tartják magukat a közösen alkotott szabályokhoz. A felvetés tehát jellemzően demokratikus hozzáállás, ahol a tagok nyitottak a számukra elfogadható helyzetekre, nem akarják saját szemléletüket másokra erőltetni, és elfogadják mások sajátosságait annak érdekében, hogy a közös felületeken a számukra előnyös szolgáltatásokhoz vagy helyzetekhez hozzáférjenek. Rákosmentén A XVII. kerületi Rákosmente területére K. Theisler Katalin vezetésével Babos Anna mária építészhallgató, Paskuj Benedek szo ciológus és Somogyi Flóra szociológus-hall gató tervezte a közösségi csoportházakat, de a participatív tervezési folyamatban a Közösségben Élni (http://kozossegbenelni.blogspot.hu) társaság tagjai is részt vettek. A kiválasztott, jelenleg szabad terület szuburbanizációs zónához tartozik, Rákoskeresztúr észak-keleti határvonalánál, a patak mellett. A környéken lakók elsődleges problémája az állandó ingázás, illetve, hogy a népességnövekedés ellenére nem adottak helyben a szolgáltatások. Nappal alvóváros ez a rész, ahol az identitás még a korábbi falusias környezethez kötődik. Az új építésű családi házak helypazarlóak, szétterülő telepítésűek, így a hely ökológiai lábnyoma sajnálatosan nagy. A megfogalmazott csoportházas cohousing olyan telep akar lenni, amelynek lakósűrűsége átmenet a kertváros és a város között. A szomszédsági tervezés következtében a közösségi terekre, így parkokra is gondoltak. A társas elszigeteltség helyett cél, hogy a lakók együttes erővel létrehozzák azokat a helyeket, ahol érdemes együtt lenni, illetve feladatok és tevékenységek megosztásával elősegítsék a helyi kapcsolatok és szolgáltatások kialakulását, így a tervezők felvetették az autómegosztás lehetőségét, számoltak távmunkával, telepíteni kívántak fontos szolgáltatásokat. Három innovatív és egy fenntartható modellváltozatot dolgoztak ki, ezeknek alapja a lakóösszetétel volt, így az 50+-osok, a családosok és a vegyes csoport esetében más-más lakóépület-mérettel, -típussal és -sűrűséggel számoltak. A legizgalmasabb azonban az a kísérletük volt, amikor a Facebookon verbuválódott önkéntes közösséggel együtt modellezték a valós cohousing-tervezési folyamatot. A munka tehát a A privát helyek mellett a közösségi terekről is együtt hoztak döntést a cohousing „lakói”
