Budapest, 2015. (38. évfolyam)
6. szám június - Somogyi Krisztina: REPLAN - Lakás, közösség, cohousing
BUDAPEST 2015 június 24 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara közösség szervezésével indult el, hiszen a majdani lakóknak maguknak kell eldönteniük, hogy mely szolgáltatásokat, funkciókat vagy tevékenységeket kívánják megosztani. A célok és értékek meghatározása, sok esetben kódexként való rögzítése után indulhat el az építészekkel az a párbeszéd, amely a közösség igényeit tériesíti. A konkrét esetben sport- és hobbiterem, gyermekmegőrző és egy haszonkert közös használatát határozták el, és mivel a társaságban volt egy pék, a telekhatárra került egy pékség is. A vágyak konkretizálása után a költségek kiszámolása következett, ami egyben a realitással való szembesülés is. A kutatók a környéken lévő családi házak költségéből indultak ki, a telep méretéből adódóan ennek a negyvenszeresével számoltak. Ez lett a tervezés keretösszege, amiből visz szaosztva kiderült, hogy melyek azok az extra szolgáltatások, amelyek még finanszírozhatóak, és melyek esnek egyelőre a vágyálmok világába. A fenntarthatóság kérdése különösen fontos volt a csoport számára, de ezt például high-tech energetikai megoldások helyett low-tech és slow-tech technikákkal váltották ki, így megvalósulna két konyhakert, az esővízgyűjtő, és telepítenének 80 gyümölcsfát is. A beépítésben négy-ötlakásos, kétszintes lakóegységek épülnének meg, fűrészfogasan eltolva egy orsószerűen haladó belső út mentén. A házrészekhez így kapcsolódna saját és félig saját kertrész is. A rugalmasság az alaprajzokban is adott, de alapvetően négy alaptípust dolgoztak ki. Összességében egy valós közösségi tervezésben modellált, jobban fenntartható és élhető telep modellje született meg, amely a meglévő kertvároshoz képest közösségi élményt, hasznos szolgáltatásokat nyújtana, a helyi kapcsolatok erősödését hozná magával, az ott lakók feltehetően kevesebbet ingáznának, és jobban kötődnének lakókörnyezetükhöz. A modell sokak számára inspiráló példa lehetne. Bulinegyed újratöltve A másik cohousing felvetés a bulinegyed egyik tipikus házára készült az Erzsébetváros szívébe, a Kazinczy–Király–Kis Diófa és Dob utcák által közrefogott tömbbe, Jancsó Miklós építész vezetésével, Máthé Dóra építész, Nagy Zsolt szociológus és Sárkány Csilla városrehabilitációs szakértő közös munkájában. A kiválasztott épület tipikus: a lakások többsége önkormányzati tulajdonban van, a belső udvaros, gangos ház állaga leromlott. A belső udvarra néző lakások sötétek, ezért nem kellemesek, az utcafronton pedig este és éjszaka akkora a zaj, hogy nem lehet pihenni. Ezzel is ösz szefüggésben a kilencvenes évek óta húsz százalékkal csökkent a helyi lakosok száma, viszont a hely a fiatal külföldi szálláskeresők körében nagyon divatos lett. Az üres ingatlanokban jellemzően hostelek és romkocsmák nyílnak, amelyek attrakciónak kiválóak, de az ott élők számára súlyos terhet jelentenek. Az ideiglenes lakhatás elterjedésének egyik következménye, hogy a helyiek már nem érzékelik magukat közösségnek, ebből adódóan sem egymásra, sem a környékre nem terjed ki segítő figyelmük, megszűnnek a biztonságot adó szomszédsági viszonyok. A kutatók gondolkodására jellemző, hogy elsőként is a típusprobléma elemeit kívánták megfogalmazni, ami egyaránt vonatkozott az emberi közösségre és az épített környezetre. A problématérkép megalkotása után egy házra modellálva fogalmazták meg elképzeléseiket. Tervük egy szintenként szervezett, kollektív ház. Az elv lényege, hogy a sötét udvari szárnyba összpontosítják a magánfunkciókat, így az emberek ott aludnának, ahol nagyobb csönd van, és amúgy sincs sok fény. Az utcafrontra kerülnének viszont a hagyományos lakás közösségi terei, így a közös konyha és nappali. A pinceszinten tárolók, bérelhető területek és a közös gépészet kapna helyet (ez így nem venne el értékes lakófelületet), a földszint utcai frontjára bérelhető szórakozóhelyek, belülre pedig munkahelyek és műhelyek kerülhetnének. Az elképzelés számol a tetőtérrel is, amelyet multifunkcionális térként jelöl. A ház külső megjelenésében nem változna meg, az átalakítás csak a belső válaszfalakat és persze a gépészeti és elektromos hálózatot érintené. Az utcakép így saját jellegében megmaradna, a régi épület belső térszervezése azonban a ma igényeihez igazodna. De vajon kik laknának egy ilyen épületben? Hát, azok, akik a bulinegyedben jól érzik magukat: így a 20 és 40 év közötti korosztály tagjai, baráti közösségek, fiatal párok és például diákok, akik most albérletben vagy diákszállón laknak. A modell a participatív tervezés folyamata alatt alakul ki
