Budapest, 2015. (38. évfolyam)
6. szám június - Horváth Júlia Borbála: ESTE - Szerenád
BUDAPEST 2015 június 20 A fiú és a lány, miután az együtt járást követő első hetek kötelező köreit megfutotta (Margitsziget, Városliget, Római-part, és egy heveny szakítás békülését követő szülői bemutatás), megkezdi a szerelmespárok hétköznapi életét. Ami komoly foglalkozásnak, sőt főállásnak számít, mialatt minden egyéb mellett/helyett gyönyörűen lehet ábrándozni a kedvesről. A szeme... A haja... A hangja... A satöbbije... – sóhajok jönnek, sóhajok mennek, május hónapban kiváltképp nagy a huzat; Szent Ivánra kinéz egy jó tűzugrás. A zsúpszalma helyett megteszi a pokróc, végül is mindegy hol: csak vele, csak neki, csak ő... A nappa li ábrándozásból végre letelik az utolsó perc, s kilépve a mindenkori gyárkapun, karnyújtásnyira a találka. A mai program mozi, utána esti andalgás, kevéske evésivás, és sok csókolózás. Az odáig vezető út röpke akadályokkal terhelt; mert soha semmi nem úgy van, mint aminek kinéz – zordas júniusi estét írunk, zabolátlan befúvásokkal. Itt van mindjárt az alapötlet: autósmozi a város peremén. Nagyon várjuk, hogy idén végre legyen vetítés! – csalódott mozisták várakoznak a betevő filmkockára, hatalmas a kompromisszumkészség – megelégednénk a régi, harmincöt milliméteres filmek újravetítésével is... – A mozigépész- és szóvivő együttérzőn felsóhajt, érti a féltést, köszöni a sok-sok levelet, s kedvetlenül mesél a három dimenzió korának nehézségeiről. Javaslatokat várunk... Türelmet kérünk... Segítséget remélünk... – és eloldalog lakó kocsija irányába, hol egy rongyosra nézett VHS-kazettáról lenyom egy sikeres road movie-t a nyolcvanas évekből. A szerelmespárt nem köti le a téma, ha nem, nem, jó lett volna összebújni sercegő autósrádió magányában, majd megvonják közös vállukat és sodródnak tovább a liliomillatú boldogságban. Visszaérkezvén a központba, körülöttük a kora esti csúcsszezon szedi áldozatait; elkel lassan a csuklya. Halász bástya... – fiú, lány félmondatból érti egy mást, az ő állapotuk nem enged hétköznapi megoldásokat, s nekiindulnak gyalog a lépcsőknek. Útközben rutinosan kikerülnek két másik szerelmespárt: szegények, bizto san nincs hova menniük... – szemérmesen nem vesznek tudomást egymás bajáról, s a csúcsra érkezvén megint csak egymásért élnek, halnak. A visszafogott hőmérséklet ellenére bevonulásukat a térre zeneszó kíséri, minden rendelkezésre áll; oldalvást még egy templom is (a Mátyás), ha esetleg azonnal egybekelni kívánnának. Miért is ne? Szerenád szöveg: Horváth Júlia Borbála , fotó: Sebestyén László Bús felhők gyülekeznek Buda vára fölött, ég és föld közé szorult a horizont véknya. A kora nyári hegyjárók alig vesznek tudomást, majd futunk, ha nagy a baj... Az őslakos lakik, az idegenvezető vezet, a zenész zenél, a fagylaltos fagylaltoztat, a jegyszedő pedig, igen: jegyszed. Alkonyatra csillapodik a tettvágy, a népesség lassan vackára húzódik. Másnapra tiszta eget, szikrázó napsütést ígértek, ők pedig remélnek. Andalodó szerelmespár nem berzenkedik, tűri a napi frontbetörést, s ügyet sem vet az útjába kerülő egyéb szerelmespárok nyűgére. A kilátások azonban, mint e tájt mindig, remekek. ESTE
