Budapest, 2015. (38. évfolyam)
6. szám június - Buza Péter: TÁRGYESET - Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt…
BUDAPEST 2015 június 4 Mikes jegyzete szerint (a Dernői Kocsissal közös kötetében – lásd korábban) ezt a töredékben fennmaradt szöveget az 1850-es évek végén vetette papírra Julia – és őrizte meg levelesládájában, hogy a kéziratok, naplók újságíró-szerkesztő felfedezője 1925-ben először elolvashassa. 1855-ben megszületik Horváték második gyermeke, Árpád . Ekkor fordul panaszaival először orvoshoz a huszonnyolc éves Szendrey Julia. Walla Ferenc nek, a Rókus doktorának diagnózisa – a későbbiek ismeretében – pontosnak bizonyul. Méhnyakrákra következtet. Kímélő házastársi életvitelt ajánl a feleknek. Ami nagyon nem tetszik a férjnek. Júliának a fülébe jut, hogy másutt, mással, legyen az bárki, rendszeresen „vigasztalódik”. Közben zaklatja a feleségét is (amiről az asszony a halálos ágyán, megutált urának fogalmazott utolsó levelében bőven ír). A cselédlány szörnyűlködve meséli: mondhatom, furcsa könyvei vannak a tekintetes úrnak! Nem is kell elmesélnie, Horvát időnként közös képnézegetésre kényszeríti Júliát. 1857-ben leánykájuk születik. Julia minden orvosi intelem dacára próbálja fenntartani a státus quot. Viola gyengécske cse csemő, pár hétig él csak. 1859 tavaszán Julia újra terhes. Walla felháborodik. Bekopog Horváthoz is. Próbálja elmagyarázni a helyzetet. Követelve az asszonynak a kíméletet. Csak annyit ér el vele, hogy a férj a legkevésbé sem kíméletesen közli (derül ki az utolsó üzenetből): a feleség csak arra való, hogy a férje vágyait kielégítse! Ilona július 26-án megszületik. Mostantól Julia zárva tartja a szobáját. Horvát akkor már a pesti egyetemnek a história tudományában kinevezett rendes tanára, az 1860-as évek elejétől alig van otthon a Hársfa utcai házban, de ha mégis, abban sincs sok köszönet. Ha Juliának nagy ritkán hölgyvendégei jönnek, gatyában sétál be a feleségéhez. Délelőttönként lefüggönyözött szobájában még ennél is lengébb öltözékben, gyertyafényben nézegeti a párizsi pornóképeket. Azt hiszem fel kell hoznunk a címertan jeles tudósa mentségére ezen a ponton, hogy kétségtelenül férfiből volt. Továbbá negyven éves. És végül, az az országos közvélemény, amely a Horvát-házasság előtt fűvel-fával összeboronálta szegény Juliát, azt is tudta: valójában nem tartozik a menyecskék tüzesnek mondott típusához. Nyárspolgári szemérmességére nézve hiteles adalék, hogy ifjú araként Jókai és Petőfi közös lakásában mélyen sértve hagyta ott pipafüstös tanácskozásukon a márciusi ifjakat, mert egyikük „fenézésre” ragadtatta magát. Már az 1860-as évek elején bejelenti: elköltözik. Azt már nem! – így Horvát – Botrány, az ne legyen! Amit ők tudnak, nem tudja senki más. Így is lehet élni. De ha minden áron menne, a gyerekek maradnak. Zoltánt pedig, Petőfi fiát, megfojtja! A házaspár titkait Szendreyék valóban nem tudják. Csak amikor Julia szeretett testvére, Marika – Gyulai Pál felesége – 1866 decemberében váratlanul meghal, önti ki a moslékos vödröt sógora elé az egyre betegebb, a halálra készülő asszony. Gyulai pedig megbeszéli Szendrey Ignáccal, hogy lakást vesznek neki a Zerge (ma Horánszky) utcában (ma a 15. szám – új épület áll az egykori helyén), ahová 1867 őszén be is költözik. A férjnek, a fiúknak pedig az Országút 11. számú házban (a mai Ferenczy utca sarkán állt). Ilonát Marikáék fogadják be. Horvát Árpád legendásan értékes könyvtárát a Képíró utca 4. számú, az úgynevezett Hét Bagoly házban helyezi el, ezt is Szendrey Ignác vette ugyan, de ez a könyvtárhelyiség lesz a tanár úr nappalija, dolgozószobája. A derék nagy épület átér a Bástya utcáig (ott 22. a korabeli száma) és két háznyira fekszik – hogy stílusos legyek – a 19. századi Képíró utcai híres-hírhedt garniszállótól. Julia és gyermekei: Attila, Árpád, Ilona Szendrey Julia egy évvel a halála előtt
